Nyusa Bagarol Fuskin válasz | 2009.04.02 17:16:32 Š (15075)

Én már többször kértem, rinyáltam, könylrögtem neki hogy vagy dõljön hassal  a kaszájába, vagy akassza föl magát…

Azt hiszem segítségre lesz szüksége.

Előzmény: Doppelstangel (15063)

 

Nyusa Bagarol Fuskin válasz | 2009.04.03 01:50:48 Š (15092)

Ha nem csak olvastad volna, de meg is értetted volna például Örkényt, akkor tudhatnád,  te hülyefasz, hogy mindig a Dr. KHG az okos, de trotzdem  mindig az õr az, aki paprikavörös lesz, és ugye utána  kibontakoziik a cselekmény.

Előzmény: Fő Bundy (15091)

 

 

Az ember az én koromban el-elmélázik azon, hogy miként volna jó meghalnia. Azon is persze, hogy jó volna-e már, de a dolog effektív módozatán mindenképp elábrándozunk, ha időnk engedi.

„Én azt szeretném, ha vadállatok tépnének szét” vs. „emberek, vessetek a mókusok elé” stb.

 

Unalmas intimitásul (mintegy „off”) csupán annyit erről: valóban eszembe jut néha dr. K. H. G. esete, és nagyon nem bánnám, ha így történne meg a cselekmény.

Itt van például az idézett barom. Akinek ugye sejtése sincs arról, hogy a történetet valójában dr. K. H. G. irányítja. Az adott kereteken belül természetesen, de épp erről van szó: az „adott kereteket” sem a barom formálja, a barmot csak odaállították, hogy na, te barom, legyél olykor paprikavörös, mert egyébre sem vagy alkalmas. Oszt lőjél, barom! Most meg van engedve.

Igen ám, csakhogy a barom soha nem akkor lő, amikor ő akar (ti. nincsen szabad akarata), hanem amikor dr. K. H. G. éppen „megengedi”, hogy lőjön. Egyébként pontosan erről írtam az éjjel, csak hát abból sem értett semmit, szóval e primitív lélek, ha akarnám, hanyattvágtában nyalná a seggemet (amúgy megpróbálkozott a cselekménnyel, Babarczy is megpróbálkozott vele korábban, gyakorlatilag mindenki), csak hát én ezt nemigen akarnám. Nem akarom, hogy potenciális paprikavörösök nyálazzanak össze… Kényes vagyok az úri valagamra.

 

Inkább lőjenek. Sőt sokkal inkább lőjenek! Ahogy mondani szokás: szívességet tesznek vele a marhái.

 

És itt nem arról van szó, hogy Örkény művébe bármit bele lehet magyarázni, hanem arról van szó, hogy egy jó írás bármit megmagyaráz. A viszonyokat a maguk sokrétűségében értelmezi. Tehát nem „több olvasata van” a jó műnek, csak egy olvasata van, ám ami komplex olvasat.

 

Az In memoriam dr. K. H. G.-ből a novella folytatása is kiolvasható.

 

… mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte K. H. G.-t.

 

Majd élt még egy darabig a paprikavörös barom, nem tudta, miért, meddig, mi végre él, csak létezett bele a vakvilágba, s mikor eljött az idő, becipelték pohos testét egy veteránelfekvőbe, ahol aztán rendszeresen összefosta magát, a kisnővér olyankor rászólt kedvesen: Na, moccanjon egy kicsit odébb, papa, hadd törülgessem le a lába szárát, mert annyira büdös, hogy mindenki elhányja magát a közelében!

 

Ez a sorsuk a paprikavörös gyilkosoknak. Akik éppen azért paprikavörösek, mert semmit sem képesek irányítani. A legkevésbé a halált. Annak az embernek a halálát sem ők irányítják, akit megöl(né)nek, a sajátjukat pedig még annyira sem.

 

És pontosan ez a topik a legjobb példa rá. Íme, az itteni paprikavörös sem ért az egészből semmit. Azt hiszi a jámbor, hogy ő most a Nagy Lővezír. Csak hát még majd neki kell durálnia magát egy kicsit végleg ugyebár. És aztán majd akkor! Na majd akkor! Reszkess, világ! Akkor aztán majd lelövi ő – paprikavörösen – mindet a cigányt is, meg az ótvartetvet is, lelő ez mindent és mindenkit!

Lelő engem is. Paprikavörösen.

Persze. De majd csak akkor, és csakis akkor, ha én akarom…

 

És ezt vagy meg lehet érteni hirtelen, vagy lehet betűzgetni Örkényt, szépen, ügyesen araszolgatva a furcsa szavakon át, mozoghat is közben száj, nem szégyen az!

 

Amúgy pedig valóban nem szándékozom – mindenáron – élni abban a közegben, amelyet a Babarczy Eszterek, a Bayer Zsoltok koszlott ízlésvilága determinál. Egy darabig még kérdezgetem őket Heinéről, Schillerről, erről-arról, majd azután, amikor intek nékik, na, akkor lőhetnek.

 

Ez a dolguk, ezek ennyire vannak kalibrálva.