„Mindössze ajánlottam jelentéktelen személyednek egy módozatot, amellyel hasznára lehetsz e sokat szenvedett kis országnak, mert jelen állás szerint nem tudok elképzelni semmi egyebet, amellyel méltó módon elfoglalhatnád magad.”

 

 

Szóval, hogy akasszam föl magam. Értettem én ezt délelőtt is, csak azt nem értem, miért rám haragszol. Én mondtam, hogy vidd be a surjános mondatodat Mester Ákosnak? Nem én mondtam. Én mondtam, hogy szar a surjános mondatod? Nem én mondtam. A Mester Ákos mondta, nem akarok ujjal mutogatni senkire, de tényleg ő mondta. Én mondtam, hogy nem szar az a mondat, hanem nagyon jó a mondat, jó surjános? Nem én mondtam, hanem te mondtad. Én döntöttem végül úgy, hogy rendben van, pénzért fölköpök a 168 Óra magasságos egéig, és aláállok engedelmesen, merthogy „köll a pénz”? Nem én döntöttem így, hanem te magad köpted le magadat. Majd még el is hencegtél vele az interneten.

Én tehetek erről?

Mondd már el, mi a bajod tulajdonképpen!? Mester Ákos nem fizette ki a honoráriumot? Elképzelhető, de azt ne nálam reklamáld, hanem a Postabanknál!

 

Figyelj, ajánlok valamit – hátha attól egynesbe lendülsz –, mindenekelőtt áruld el: mennyi volt a honorárium 1993-ban? Mennyiért adtad (volna) el a meggyőződésedet? Mennyivel csaptak be a 168 Óránál? 4000 Ft-tal? 30 ezüst forinttal, vagy mennyivel? Negyvennel?

Kifizetem.

Sőt tudod mit, grátisz elárulom néked a nagy titkot, mert nyilván nem olvastad Molnár Ferencet – most hát pótoljuk.

Úgy történik a dolog általában, hogy Mester Ákos azt mondja a buzgó Surjánölő Szent Györgynek (olykor telefonon keresztül), hogy No, akkor pattanj, Gyurka, és nyald le szépen a cipőm talpáról a kutyaszart!

Nagyjából ezt mondja.

Mire Gyurka pattan, és lenyalja. Erre Mester Ákos vagy kifizeti a nyalási honoráriumot, vagy nem (ezt te tudod pontosan), egy biztos: az olyan embert, aki pénzért elárulja magát (a hitét, meggyőződését, mondatait, barátait, elvbarátait), bizony, nem csak Áts Feriék, de Mester Ákosék is mélyen megvetik, majd elhajtják őt végül a vallásos boncmesterek demokratikus faszára. Hidd el nekem!

Az árulót, a talpnyalót, a hitszegőt, a behódolót, a tehetségtelen, elvtelen karrieristát mindenki megveti. Az is, sőt az a leginkább, aki előtte jól kihasználta a renegátot.

Nos, így van ez általában.

Aztán, hogy a te esetedben hogyan volt (konkrétan), én nem tudom, mert csupán annyit közöltél itt, hogy „köll a pénz”.

De legalább azt mondanád el, mire köllött oly nagyon a pénz!? Előre ki akartad fizetni Surjánt, hogy ne fájjon majd a boncolás? Vagy mire? Surján érzéstelenítővel trancsíroz?

 

Köllött a pénz.

 

És hogy ezért pont én akasszam föl magam. Merthogy neked köllött a pénz.

 

Jó. Fölakasztom én magam, különösen a kedvedért, fölakasztom magam, de biztos vagy abban, hogy ettől Mester Ákos tisztelni fogja azokat a mosogatórongyokat, amelyekbe már láthatóan, érezhetően abszolúte belerohadtak a surjános mondatok? Biztos vagy te ebben?

 

Tudod mit, lásd, milyen ember vagyok, tényleg fölakasztom magam, mert megértem, piszok egy érzés lehet azzal a tudattal élni, hogy Mester Ákos egyszer már beléd törölte a cipőjét, fölkaszatom magam a lelki üdvödért, becsület istenemre mondom, csak előtte kérjed szépen! Kérjed úgy, viselkedj úgy, ahogyan egy erkölcsi toprongynak viselkednie illenék a nyagynyilvánosság előtt!