Doppelstangel válasz | 2009.04.01 19:47:53 © (
15032)
Erőlköggy csak…
Előzmény: Fő Bundy (15024)
Doppelstangel válasz | megnéz 2009.04.01 20:31:15 © (
15043)
… ne erőlköggy…
Előzmény: Fő Bundy (15037)
Akkor most erőlködjek, vagy ne erőlködjek?
Doppelstangel válasz | 2009.04.01 20:31:15 © (
15043)
… az aranyerek … nem lesz kin röhögnünk … bejöhetsz pár percre ugrálni a csilláron … öcsi, buta maradsz, mint a tök… itt döglesz meg …
Előzmény: Fő Bundy (15037)
Tényleg?! Elhitted magadnak, ha ennyire lemész kutyába, majd meghatódom tőled? Talán még meg is ijedek? Tényleg? Ki mondott ilyet néked? Mester Ákos? Ő mondta, hogy ha te azt írod ide: „öcsi”, akkor én attól mindjárt öcsinek gondolom magam?
Nem hiszem. Mester Ákos ennél azért jobban ismer engem. Sőt a sporttörténelmet is jobban ismeri. Ugorj be hozzá, kérdezd csak meg tőle nyugodtan, érdeklődd meg: mi a különbség – már persze szakmailag – a
négyszeres olimpiai bajnok vízilabdázó (amit olvastál), illetve a négyszeres olimpiai bajnok
játékos (amire gondoltál) fogalmai között!? Kérdezd csak meg, Mester Ákos elmagyarázza néked, ért annyira a szakmához!
Doppelstangel válasz | 2009.03.27 11:53:59 © (14551)
Azt már megnyugtatóan rögzíthettük, hogy Mester Ákos a valaha élt legtürelmesebb, legmegengedőbb, mondhatni legliberálisabb lapszerkesztő, akit a már sok lapszerkesztőt látott vén Föld a hátán hordhat (bár porladó emlékezetem szerint egyszer, még '93-ban, amikor az akkor miniszterkedő Surján Lászlóról leírtam nála egy alig bántó sorocskát, 3 órás nyavalygó és aggodalmaskodó telefonbeszélgetésben igyekezett erről lebeszélni - sikerrel, mert egyrészt meguntam, másrészt köllött a pénz, van ilyen…
©
Van hát. Vannak ilyen emberek. Vannak, akik eladják a hitüket, elveiket, meggyőződésüket, lelkiismeretüket. Merthogy köll a pénz. Fölmosórongyoknak nevezzük az ilyeneket.
Ha annyira „köllött a pénz”, barátom, mért nem mentél el dolgozni? Jöhettél volna például hozzám, adtam volna munkát bőven. Becsületes fizetést is. Ahol én dolgoztam, te is dolgozhattál volna. Sőt még tanulnod is lehetett volna tőlünk. Mondjuk, elemi tisztességet. Én például a meggyőződésemet soha el nem adtam, sem pénzért, sem dicsőségért, semmiért.
Nem tudom, említettem-e már, én Mester Ákos helyében nem dumáltam volna néked három órán át
nyavalyogva,
aggodalmaskodva, hanem percen rúgtalak volna ki a búbánatba, akár köllött akkor néked a pénz, akár nem.
