"Ezt apám halálakor éreztem."

Első munkahelyemen mesélték az alábbi, anekdotába illő történetet (már az akkori öreg szakik is csak hallomásból ismerték).

1953 márciusában sírva-ríva esett be munkahelyére egy reggel az egyik kis primitív falusi lány, akiből libapásztor ésszel újságírót csinált a Párt.

- Meghalt apánk! - jajveszékelte a kérdésre, hogy mi lelte.

- Jaj, te szegény, utazz haza hamar, miért is jöttél be dolgozni stb.

- Nem a mi apánk! Sztálin apánk!