„könnyebben áttekinthetnők a gondolati ívet, nem kellenék kásahegyrágni”

 

 

Hízelgőbbet tán nem is írhattál volna. Nincs annál becsesebb olvasó, mint aki úgy érzi, megéri néki hatalmas kásahegyet rágnia. Merthogy nékem pedig pontosan ezért éri meg írni. Sokat. (És ezt most minden /ön/irónia nélkül mondom.)

 

De azért a „gondolati ívet” bízd csak a szerzőre! Ti. az olvasónak kizárólag az a dolga, hogy olvasson, esetleg híven rágja magát a kásahegyeken által. Linkhivatkozásul itt van maga Babarczy Eszter (vs. a gondolati ív áttekinthetősége végett).

Persze keskeny a határ a sznobság, illetve az isteni állhatatosság között. Babarczy elvi önkínzásdiból olvas (egyem a mazochizmusát), te azért olvasol, mert reményled, találsz mondatokat a hegyen, melyeket „olyan jól lehet őket olvasni”.

 

Mit mondhatnék rá igaz felelősséggel? Csak ismételni tudom (kásahegyileg): ebben a vonatkozásban egészséges a kultúrszemléleted.

 

Hadd tegyem hozzá (egy totális és fatális fordulattal): nékem a te hozzászólásaid egyáltalán nem tetszenek. Éppolyan kásahegyek, mint az én szövegeim, csak infantilizáltan, „poénosra” tömörítetten.

Megvallom néked: utálom az ilyesmit. A terjengősséget imádom. A grandiozitást. Ezért nem is olvasom el, csak azokat a szövegeidet, amelyeket az én nickemre címzel.

 

Egyébként a tökély etalonja A tanú (magának magyarázzam, Pelikán?!), tökéletesen van eltalálva. Terjedelmileg, ritmikailag egyaránt. Ami nem Bacsó „abszolút hallásából” fakad, ugyanis Bacsónak vannak kásahegyei is (Szikrázó lányok, Ki beszél itt szerelemről?, Titánia, Titánia…,), hanem a kegyelmes véletlen ajándéka, mint (talán) minden tökéletes mű. (Hát, hacsak nem a nagy Sztálinnak van igaza ebben is: írók, alkossatok remekműveket!)

 

Az én műveim nem tökéletesek. „Csupán” én vagyok tökéletes. És én is csak az ágyban (ezt Babarczy jól sejti). Viszont. Ha valóban tökéletesre vágyol, olvass József Attilát! Ha pedig nézni akarsz, nézd A tanút! Közben hallgasd Theodorakiszt! Esetleg Dalaraszt, Parioszt. Itt van például a S’ agapo giati eisai orai. Nem tudom, milyen a füled, de akár ilyen, akár olyan, ennél szebbet (plusz tökéletesebbet) csak nagyon keresve találsz.

 

Nem nyitok vitát a témáról, csupán megjegyzem, mert nem maradhat megjegyzés nélkül, és mert amúgy irtózom is egy csöppet tőled, illetve a hozzád hasonló emberektől. Ezt írod a fajtád fölsőbbrendű (vö. árja) kultúrájának imádatában fetrengve, illetve privát-poénkodó nagyszerűséged által hanyatt vetődve (mint a gyöngykavics), szóval ezt írod: „/Amúgy meg a démo(no)krációnak lényeges garanciális mozzanata, h hallgassuk meg a véleményünk szerint hülyeségeket is, (hátha jövőre az nyeri a választásokat.) Teller Ede bácsi írt erről anno még Jane Fonda és a véleménye kifejtésének joga kapcsán./”.

 

Nos, ne tömjénezze magát, Virág, és már csak azért se tömjénezze magát, mert időközben Teller szaki japánosította a nevét. Naga szaki bácsinak hívják. Méghozzá nem csupán Jane, hanem szerte a világon sokan (írom én ezt néked, mint a mennyiségek fetisizálójának). Hirosima. Tudod?

Csak mondom: Ede bácsi sem fenékig habos torta. Ede bácsi is fokozódik. Olykor egészen a Gyuláig, mi több, az Ottóig… A Tóth Ottóig fokozódik! Ez ugyanis világ/kabaré/történeti ténykérdés.