Akkor hát ezt is megtudtam: te vagy itt a hányós diliprofesszor. Jól megtanítottál a dilinyelv tudományára, fölcsillantottad előttem a dilinyelv rejtett szépségét. Köszönöm, és hálából viszonttanítlak (én persze csak általában a nyelvhasználatból). Közlöm veled: a behányás is lehányás. Miként a beszólás is leszólás. (Csak a benyalás nem egészen lenyalás.)
A kérdésemben nem az igekötőn volt a hangsúly, de ha néked így jobb, érthetőbb, kérdezhetem (ugyanazt) a te gyönyörű dilinyelveden is: miért kell behányni Babarczy Eszternek? Miért kell behányni egy topikba? Miért kell behányni bárkinek is bárhová?
Ha hányhatnékod van (akár le, akár be), ereszd a fejed a privát klotyódba, pajtás, dugd le (vagy be) az ujjadat a torkodon (-ba), és hányjál csak magadnak szépen, kedvesen, kellemesen!
Hányhatsz persze ide is, nem azt mondtam, hogy ne hányjál, csupán megkérdeztem: mért gondolod, hogy a hányadékod közvagyon? Miért gondolod, hogy éppen a te hányásod hiányzik internetes összkultúránk ragyogó panteonjából?
Nézd, én elhiszem, hogy vannak emberek, akik bizonyos helyeken (nick-néven) szeretnek kollektíve hányni. Jó is az. Közösségi élmény. Lehánynak, behánynak, odahánynak, visszahánynak, ennen magukat hányják össze tetőtől talpig… tulajdonképpen mindegy, mellékes az igekötő. Respektálom. Sőt tanulok tőled, megtanulom a hányósok nyelvhasználatát. Szóval értem én ezt, te viszont még mindig nem érted, hogy itt egy valós emberről van szó. Aki ugyan maga választotta ezt a helyzetet, senki nem kényszerítette bele, ő döntött teljes identitásának fölvállalása mellett, de akkor is.
Ismétlem tehát a kérdést: miért kell éppen egy olyan topikba behánynod (titokzacskóval a fejeden), ahol létező személy szerepel?
Babarczy írásait, megnyilvánulásait meg lehet kritizálni. Akár könyörtelenül is. Magam is azt teszem. Babarczy viselkedését, morális kondícióját meg lehet ítélni, sőt el is lehet ítélni (persze csak moralizálás révén), hiszen – nem győzöm hangsúlyozni – ő döntött így, senki nem kergette volna az asztal körül, ha nem kezdi „ident státusban” is fényezni magát az interneten.
De, ha már így alakult, illik ezt tiszteletben tartani. Még akkor is, ha csak egy nick vagy, sőt annál inkább. Illenék megérteni, hogy a hányás szó nem idevaló. Semmilyen igekötővel.
Babarczy Eszter semmi okot nem szolgáltatott arra, hogy idehányjál. Se le, se be. Szolgáltatott okot tárgyi bírálatra, még a szigorú bírálatra is, szolgáltatott okot a gúnyra is – de hányásra nem. Se le, se be.
Nem ismerlek, Babarczy Esztert sem ismerem, csak a hozzászólásaitokat ismerem, melyekből viszont arra következtetek, hogy Babarczy Eszter semmivel sem alávalóbb ember nálad. Sőt még nálam sem.
Elhiszem, hogy a dilifórumnak van külön dilinyelve (nem érdekel különösebben, de elhiszem), ami viszont nem azt jelenti, hogy az Index fóruma ne volna éppolyan orgánum, mint a többi internetes vitafórum a világban. Vagyis itt sem ember ítél ember fölött, nem ember okád le (be) embert, hanem szövegek „határoznak” szövegek fölött.
Ha nincs szöveged, ha nincs érdemi mondandód, akkor itt senki vagy. Egy öklendezős, hányós (behányós) nímand. Nota bene ezt ontológiailag mondom, nem minősítési céllal. Hogy pontosan értsd: itt egyedül Babarczy Eszter nem senki akkor, ha nincsen szövege. Ti. mögötte ott áll egy valós személyiség (a neve, családtagjainak neve stb.), ami persze önmagában véve nem erény, mint ahogyan az sem gyalázat, hogy te itt senki vagy. Mindkettő állapot. Választott állapot, ám akkor is ez a helyzet.
Babarczy Eszter helyett (olykor) a neve is „beszélhet” (ezen a fórumon). Helyetted viszont nem beszél semmi, ha nincsen szöveged. Objektíve, ontológiailag nulla vagy, ha csak a hányadékodat hányod ide. Ami büdösnek kellemesen büdös, ez igaz, de mondom, a szagánál semmivel sem több. Elhiszem, hogy nagyon viccesnek, nagyon frappánsnak érzed magad a dilifórumon, ám akkor is kevéske vagy, ezt azért elhiheted nékem, dicső tanítványodnak!
És ami téged láthatóan nem izgat különösebben – rendben van. Sőt még büszke is vagy rá, dilinyelvész professzorrá ütötted magad – ez is rendben van. Infantilis vagy. Jó. Na, de ennyire?!
Hol vagy te Babarczy Esztertől, kicsi hányókám?!