Pár apróságot azért nem ártana figyelembe venni. Ma már piszkosul nem kell tömegesen ember a termeléshez, és ez egy viszonylag új fícsör, nálunk meg pláne. Gépek gyártanak gépeket, gépek szolgáltatnak nekünk mindenfélét, lassan már kereskedni is gépek kereskednek, szóval ez egy olyan rendszer, ahol a humánerőforrás inkább zavaró tényező.

A bibi viszont az, hogy az ember, mint olyan nehezen viseli a tétlenséget, a hülyéje szeretné úgy érezni, hogy van valami célja, funkciója az életének.
Ezért ki kell találni számára mindenféle tennivalókat, hogy lekössük. Például üljön inkább az iskolapadban, addig sem fáj a fejünk, hogy mit kezdjünk vele. Minél tovább ott ül, annál jobb, mert annál később jelenik meg a placcon, mint aktív, tenni akaró izé.

Na, ez a kihívás, ehhez kell a rendszert tervezni. Más viszonyok voltak a hetvenes évekig, akkor simán fel tudta venni a gazdaság a tömeget, nem volt ilyen gond, legfeljebb gyárkapun belüli munkanélküli lett, mondd már. Akkor tényleg működhetett elitképzőként az egyetem, legalábbis abban az értelemben, hogy nem kellett tömegeket felszívnia. Ma viszont mintha többen vennének részt Phd képzésben, mint a '60-as évek derekán egyetemiben.
Lassan a Phd képzés lesz az elitképzés, az egyetem pedig a tömegképzés egy magasabb foka. És nem azért kell évente harminc vasinava jógamestert képeznünk állami pénzen, mert az elithez hozzátartozik a vasinava jógamester is, hanem azért, mert mást nem nagyon tudunk mit kezdeni azzal az évente születő közel százezer kölök közel felével. Még akkor sem, ha most éppen hiányzik a munkaerőpiacról ezerötszáz géplakatos.

Természetesen a kritikád azon része, hogy a tömegképzés nem a legfaszányosabban működik jogos, de nem azért, amit te oknak vélsz.