Köszönöm Andrásnak és Kittinek, szintén nagyon szimpatikus fiatal pár. Egy kicsit kiegészíteném a beszámolót nekem talán könnyebb a helyi neveket és településeket leírni.

Aznap este mikor megjöttetek akkor mekerestük a szállásotokat Boca Chican, és onnan hajnalban indultunk Samana-ra. Ha jól emlékszem azért a kisebb megállókkal is tartott az út 2 és fél óráig. Kívánságotok szerint bálnánézö túra volt az elsö program, egy kis harc után a helyi "irodákat" képviselö személyekkel végül is sikerült a megfelelö hajót megtalálni, ha minden igaz akkor 4 órás volt az út. Amikor megérkeztetek akkor El Limon felé vettük az irányt ahol a vízesénél sikerült egy kis idöt eltölteni, kb 15 perc gyaloglás a föútról, a nagyvízesés pontosan 38 méter magas, esös idöben  nehezebb megközelíteni, de vannak akik lovakkal várják az idelátogatókat és azért egy picit könnyebb. Ha csak nem a látogatónak kell vinni a lovat. :-) Innen továbbutaztunk a Las Terrenas-ra, éppen apály volt (remélem jól írtam) amikor is a víz elég messze volt a parttól és lehet látni a szép fehér homokos partot. Az idöjárás enyhébb volt mint Santo Domingo-n és az erös szél miatt és kellemesebbnek tünik az idö. Következö nap egy kis pihenés után elindultunk Nagua-ba, átvágva a félszigetet, ami azt jelenti hogy nem körbe visszamentünk, hanem egyenesen át a hegyeken Las Terrenasból Sanchez-be, ahol szerintem rengeteg csodálatos fotot tudtatok készíteni. Megérkeztünk Naguába a helyiek által látogatott tengerpartra, ahova minden vasárnap autobuszokkal érkeznek az ország különbözö pontjáról a helyi lakosok, ahol a Brugal Rum és Presidente Sör hatására a szórakozás a tetöfokra ér, már délben mindenki bachatá-t, merengué-t vagy raggeaton-t táncol, rengetek embernek ez munkalehetöség is, ebédet és különbözö ételeket készítve, na meg örizve az autónkat :-). Na szóval volt nagy nézés, gondolták ezek vagy eltévedtek vagy színvakok, vagy nagyon bátrak, de azért ha látják hogy van egy kis "dominikai" beütésem akkor ez egész kellemes tud lenni egy ilyen jellegü kirandulás. Volt a partnak egy olyan része ahol viszonylag kevesen voltak, itt kokuszt lehetett inni, felhívom a figyelmet hogy ez a partszakasz nagyon veszélyes, csak pár méterre lehet bemenni a vízbe, sokszor a rumtól és sörtöl felbátorodott Tarzanná átváltozott helyi lakosok csak napok múlva kerülnek elö, szóval itt a strandolással csak óvatosan. Visszaérkeztünk Santo Domingóra ahol egy kicsit körbejártuk a várost megnéztük a Faro a Colon-t, ami egy vilagítótorony és amerika felfedezésének az 500.-ik évfordulójára építették, belül egy múzeumrésszel ahol amerika országainak a kiállítása látható és egy két érdekesség Kolombuszról, már ha müködnek a berendezések. Késöbb a  Zona Colonialt és a Condé-t tudtuk megnézni, ez a város legrégebbi része amit Kolombusz Kristóf testvére Bartalomé alapított. Innen az esti órakban elindultunk megkeresni a hajót amit az egész városból lehetett látni, ha nem tévedek kb 5000 féröhelyes, a probléma hogy mindig máshol parkol, de szerintem ez most a végleges hely ahol megállt. Következö vasárnap amikor megérkeztetek akkor folytattuk a Santo Domingo-i ismerkedést. Elöször átvágtuk a várost az Avenida 27 de febrero-n, aminek a végén található a Plaza de la Bandera , amit az államalapítás évfordulójára állítottak. A közelben található két áruház ahol "dominikai" árakon lehetett ajándéktárgyakat vásárolni. Elindultunk a város délnyugati része fele a Malecón-ra, ami a tengerparti rész, ezt végigautózva megálltunk a Bella Vista Mall nevü bevásárlóközpontnál ahol helyi édességeket, kávét, rumot, szivart és egyéb ilyen dolgokat vásároltunk, rokonoknak, ismerösöknek . Az ismerkedés végén a helyi élelmiszerekkel visszaautóztunk a Malecon-ra ahol megálltunk a Centro de los Heroes nevü részen ahol a kormányhivatalok és az új Metro található. Felültünk a Metro-ra és az északi rész fele vettük az irányt Villa Mella , ahogy ezt a rész hívják, na itt sikerült az igazi Santo Domingo-i életet egy kicsit közelebbröl megismerni. A helyi közlekedést, a szegénynegyedeket, stb. Egy másfél óras út után visszaérkeztünk a Centro de los Heroes-ra ahonnan elindultunk a repülötérre, ami szintén egy rendkívüli látnivaló végigutazni a tengerparton a kokuszpálmákkal övezett autóúton. Már csak azért is szeretek itt vezetni mert azt hiszem kb 10 vagy 11 "gödör" van a repülötérig. Tehát ez egy jó minösegü út. Megérkezés a repüötérre, szokásos procedúra, papirok kitöltése a bevandorlási hivatalnak és a vámhivatalnak. Nagyon örülök mikor egy kis magyar szót hallok, remélem jöttök még azért, és remélem hogy többen is tudnak jönni. Itt szeretném megjegyezni hogy aki az utazási irodák mámorában él annak elárulom hogy saját szervezéssel sokkal olcsobban megoldható, és ha szükséges akkor nyugodtan keressen tudunk segíteni. Példa Kitti és Andás is, nagyon jól megszervezték szerintme ök is szivesen segítenek.

Köszönöm a paprikát, már csináltam krumplistésztát, na az olyan néüszerü volt hogy nekem egy semmit sem hagytak belöle:-) A paprikát pedig gondosan elzártam, szerintem mikor egyedül leszek majd csinalok mégegyszer:-))))))))