>>>Én nagy Alizée-fanatikus vagyok, bár lehet, hogy ezt titkolnom kéne.

Tiszta lökött vagy.
Miért kéne bármi ilyet titkolnod?!
Ráadásul épp te, amikoris a zene lényege, hogy hallgassuk, és hogy érzelmeket csaljon ki belőlünk, hogy jobb legyen tőle a közérzetünk. És bármi, ami felvidít, és jobbá teszi a napunkat, az igenis jó dolog, és felvállalható. Nincs vállalható, és cikis zene, csak ZENE van, amit szeretünk.

Az jutott eszembe, egyetemen volt egy tankörtársam, aki nem bírta elviselni, ha olvasás közben beleolvastam a könyvébe/újságjába. Azt mondta, szívesen odaadja, de amikor olvas, más ne olvasson bele, mert olyan, mintha a lelkébe nézne. Nem tudom, érthető-e, én akkor teljesen megértettem őt, sőt igazat is adtam neki. Akkor beszélgettünk el azon, hogy számomra az egyik legintimebb dolog hanglemezt venni. Amikor zenét veszek a boltban, a lelkemet mutatom meg az embereknek...Leginkább azt utáltam, ha ajándékba kellett vennem zenét, más ízlésének valót, olyat amit én nem szeretek...azt méginkább szégyelltem.