B. Anikó válasz | 2009.03.26 23:18:32 Š (14524)

Ez például egy tehetségtelen válasz volt. Valódi mondanivaló csak a zárójeles mondatrészben van, a többi szó, szó, szó (de mi a veleje)? A bosszant/bosszantás szavak háromszor, a nagyobb nyomaték kedvéért határozószavakat és jelzőket is halmozol eléjük. Mindezt rosszul feltett - téves feltevéseken alapuló - álkérdésekbe burkolod. Sebaj, a zárójelben (mégis) ott a veleje.

Előzmény: cigányok ideje (14521)

 

 

Megmondom, mi a veleje, s hogy most meg is értsd, először idézem, amit írtál:

 

B. Anikó válasz | 2009.03.26 21:05:00 Š (14515)

(Csak hogy bosszantsalak. :))

Előzmény: cigányok ideje (14488)

 

Erre mondtam – méghozzá érdemben!!! –, ha te valamit csak azért mondasz, hogy bosszantsd vele a másikat, akkor komoly ember nem fog veled arról beszélgetni, amiről te szeretnél vele beszélgetni. Sőt semmiről nem fog veled beszélgetni. Sőt nem csak komoly ember, de még én sem. Ha tehát néked az a célod, hogy bosszantsd a másik embert (magad sem tudod megmondani, miért), akkor annak ez lesz a következménye. Poénkodhatsz a többi infantilissal. Vagyis egyáltalán nem azt mondtam, hogy ne dinkáskodj az interneten szokvány-hülyegyerek módján, csupán szóltam, figyelmeztettelek, igazuk van a latinszakosoknak: similis simili gaudet.

Ismétlem: csak szóltam (és itt a csak-on van a hangsúly). Ha tehát ez neked jó, csináld!

 

Grátisz van még egy stilisztikai megjegyzésem. (Látod, milyen nagyszerű ember vagyok, még így is komolyan veszlek.) Szóval ezt írod:

 

B. Anikó válasz | 2009.03.26 21:05:00 Š (14515)

Szerintem a világon semmi baj nincs azzal, ha egy vélemény úgy kezdődik: "szeritem".

Előzmény: cigányok ideje (14488)

 

Én nem azt mondtam, hogy a „világon” van ezzel baj, hanem azt mondtam, hogy Babarczy Eszter fontoskodó tudatlanságát jellemzi. Nem tudja például, hogy én tehetséges vagyok-e, nem is érdekli (mert ahhoz olvasnia kéne, elemeznie, megértenie kéne a szövegeket stb.), de azért ő állást foglal ugyebár. Mondja a véleményét. Jön belőle, mint a keserűsóval meghintett kloákazuborék. Leírja, hogy nékem „komoly, nagy tehetségem” van. Ezt természetesen nem tudja bizonyítani (ha tehetséges volnék, azt sem tudná bizonyítani, hát még a lehetetlent), szóval nem tudja igazolni, amit állít, így az ítélet elé odabiggyeszti a „szerintem” szót. Ez számára a szellemi kibúvó.

 

Na most, hogy még világosabb legyen: elmész az orvoshoz, mert fáj a fejed, az orvos megvizsgál, és azt mondja: szerintem magának rákja van, műtesse ki az agyvelejét! Mire elmész a másik orvoshoz, aki pedig így válaszol: szerintem magának nincsen emlőrákja, van ott egy kis dudor, de ne törődjék vele, ezzel a daganattal nyugodtan elélhet élete végéig. Merthogy az orvosnak ez a véleménye. Szerinte így van.

 

Egyébként a te mondatod elején is indokolatlan a „szerintem”. merthogy nem csak szerinted kezdődhet a véleménynyilvánítás „szerintem”-mel. Hanem például szerintem is. Tehát a legtöbb esetben (stilisztikailag) seggriszálás a „szerintem”. Te mondod a véleményt, persze hogy szerinted van úgy, ahogyan mondod. Addig persze, amíg csak szerinted van úgy. Ha viszont mások szerint is, akkor „szerinted is”.

 

De mindez kizárólag a véleménynyilvánításra vonatkozik. A tényközlésre, az ítéletalkotásra nem. Méghozzá szigorúan nem.

 

Mondok rá példát.

Szerintem Babarczy Eszterből lehetne jó publicista.

Itt indokolt a „szerintem”, ti. ez csak szerintem van így. Mások szerint jó (ők vannak többen), míg megint mások szerint nem jó, de nem is lesz már jó publicista (ilyeneket is ismerek). Mindezzel szemben nékem van egy százszázalékosan nem bizonyítható állításom (vagyis véleményem), mely szerint Babarczy jó publicista lehetne (de mindenképpen lehetett volna).

Itt teljességgel indokolt a „szerintem”, a „megítélésem szerint” stb. Miért? Mert tárgyilag bizonyíthatatlan, futurisztikus (historikus) állításról van szó.

 

Ha viszont azt mondom, hogy szerintem Babarczy jó (vs. rossz) publicista (kijelentő módban), helytelenül járok el, mert ez már nem vélekedés kérdése. Ez szakmai kérdés.

Az efféle mondat tehát helyesen így hangzik: Babarczy Eszter gyönge publicista, ezért meg ezért meg ezért…

 

Még egyszer: a „szerintem” szóval nincs baj akkor, ha nem az érveket, a bizonyítást helyettesíti.

 

És ami talán a legfontosabb: valakiről (tehát nem valamiről, hanem valakiről) puszta véleményként közölni súlyos minősítést (legyen az akár pozitív, akár negatív minősítés), arcátlanul felelőtlen magatartás. Ugyanis az emberek túlnyomó többsége szívesen elhiszi, hogy ő tehetséges, s ami azután tragédiához vezethet.

 

Nagyjából ilyen az amerikai idiotizmus: a „pozitív gondolkodás” mindenek fölött. Ezért állítja Babarczy Eszter is, hogy ami nálunk van, nem egyéb, mint „rohadt és mélységes közép-európaiság”. Vagyis szerinte a haseki, hrabali, örkényi, menzeli, Minarik Ede-i (steineri), Karinthy Frigyes-i. Rejtő Jenő-i, Királyhegyi Pál-i, Hofi Géza-i, kusturicai… paradox módon Woody Allen-i attitűd – rohadt. Hogy egyem az ő gróf Esterházyn pallérozódott brooklyni gusztusát.

Hanem viszont Ámerikában! Ott már igen! Ott már van pozitív gondolkodás. Világos, csakhogy az amerikai minta éppen attól minta, hogy nem differenciál. A gyerek mindenben tehetséges ugyebár! Ami persze jó – lehet. Ha szerencsés esetben segíti benne a valódi adottság kibomlását, ám kártékony, ha rombolja a gyerek önismeretét, illetve ki sem engedi fejlődni azt. Ezért vannak teli Minta-Ámerikában keep smiling a pszichiáteri rendelők.

 

A helyes álláspont tehát: szerintem a gyerekből jó énekes lehet (nota bene a „szerintem”-nek még itt is megalapozottnak kell lennie), míg élvonalbeli kosárlabdázó nem lesz belőle soha, ám ha szorgalmas, és szeret játszani, csinálja, a megyei másodosztályban talán még be is férhet valamelyik amatőr csapatba.

 

Tehát még egyszer: a „szerintem”-mel nem a „világon” van baj, hanem a felelőtlenül fecsegő Publi nénik szövegeiben van baj.