"visszalép, nem magának akar, hanem a természetnek, a Föld golyónak, az ökoszisztémának kíván alárendelni"
És vajon mi az értelme az ökoszisztémának? Vajon nem az értelem-e a végcél? Sőt, még akár az is lehet, hogy nem is "vég", hanem csak közbenső cél. Lehet, hogy az értelmes lény is csak valami más hordozójaként játszik szerepet. Érdemes pl. Dawkinst olvasni. Nem mintha mindenben egyetértenék vele, de azt hiszem, abban igaza van, hogy a mémek léteznek. És ha a fejlődés egy szintig a génekben történt is, akkor könnyen megeshet, hogy a gének csak arra kellettek, hogy valami hordozza a mémeket.
Kicsit tovább folytatva (itt hadd ugorjak át pár lépcsőt, mert nem az a lényeg), akár arra a végkövetkeztetésre is eljuthatunk, hogy aki elsődlegesnek tekinti a visszalépést, az tulajdonképpen gátolja a további fejlődést. Amely fejlődés lehetősége tulajdonképpen az egész eddig folyamat célja lenne. És ha ez így lenne, akkor a visszalépés lényegében az egész evolúció szabotázsa lenne.

"Biztos vagyok benne, hogy az én világszemléletem nem átverés."
Tévedés viszont lehet. Akár súlyos tévedés is. Végzetesnek talán nem az, de súlyos attól még lehet.

Természetesen az erőforrások esztelen felélése mindenképp káros. De szerintem a zöld mozgalmakkal (és itt most tényleg a szó jó értelmében vett zöldekre gondolok) néha elszalad a ló, és elfelejtik, hogy a valamit-valamiért elv néha jól működik, és bár valami árat mindenért kell fizetnünk, de néha megéri az az ár. Még az is lehet, hogy bizonyos, a későbbiekben nagyon is előremutató gondolatok csak bizonyos technológia által biztosított jólétben fejlődhetnek ki. Vagyis én úgy vélem, még az ökoszisztémának való alárendelés is lehet káros, ha kritikátlanul, szélsőségesen tesszük. Vagyis még a legnemesebb gondolatokat is csak folyamatos kritikával vagyok hajlandó elfogadni.