Igazából nagyon sokat, nagyon gyorsan, hangosan és lehengerlöen beszélt, nem mindent tudtam követni, sem megjegyezni, de az valahogy azért biztosan kitünt, hogy nagyon ért hozzá.
Azt mondta, hogy a közkeletü tévedéssel ellentétben a tüneteket legtöbbször inkább a magnézium, mint a vas hiánya okozza.
2. A vasgálicot ebben a formában nem tudja fölvenni a növény (ezt magam is tapasztaltam; még sok-sok idö múlva is ott volt a fölszín alatt változatlanul)
3. Hiába adagolom az egyik nyomelemet túl, ezt is csak a többi arányában tudja fölvenni (ezt meg már régebbröl is tudtam)
4. A beásást se a vasgálicnál, se a keserüsónál nem javasolta, az nem úgy van, mint ezeknél a tartós hatású mütrágyáknál, hogy majd szép lassan lebomlik, a növény meg majd beosztja magának, hanem ott marad, a felesleg kikristályosodva kicsapódik a gyökerekre, a földfelszínre (ezt is láttam a tíz kiló vasgálicnál tavaly.)

Valahogy lélektanilag úgy van ez, hogy az ember a sok ellentmondásos tanácsból automatikusan azt teszi magáévá, amit vagy már maga is úgy tapasztalt, vagy egybevág korábbi tanácsokkal.
Azt sajnos elfelejtettem megkérdezni, hogy a marhatrágya tényleg savanyít-e, pedig erröl is már ellentmondásos dolgokat hallottam.