Márpedig valamelyiknek igaznak kell lennie, bár én hajlok arra, hogy akár mindkettő egyszerre is igaz lehet, még ha időben nem egyszerre zajlik le egy emberben. Az öngyilkosság minden, csak nem valamiféle neutrális attitűd kifejeződése az élettel szemben. Vagy a lesújtó igazság meglátásának, átélésének hátborzongató betetőzése (ennyiben megvilágosodás, megváltás), vagy egy józan életörömnek, -akarásnak a körülményekre és/vagy a lelkialkatra visszavezethető folyamatos meghiúsulása, permanens méltatlan életút (ennyiben elkárhozottság). Ez a két végpont, amely akár egymásba folyhat...

"Sajnálom az apropót".