Statikusan szemléled a bevételeket. Az én állításom az, hogy a kiadások bármekkora, szószerint bármekkora csökkentése sem elégséges bármilyen fenntartható adósságszolgálati pályához, mivel részben a beruházások, részben a fogysztás draszikus csökkentése következtében még sokkal jobban csökkenti az állami adóbevételeket.

Ez szerintem nem így van. Arra gondolsz, hogy csökken a nyugdíj->csökken a nyugdíjas fodrász bevétele, mert nem lesz pénze a nyugdíjasnak rá->csökken a fodrász kedvenc kisboltjának a bevétele, mert a fodrász kevesebbet tud költeni...

Azt vedd észre, hogy az egyes hatások között egyre kisebb összefüggés van. A fodrásznak nemcsak nyugdíjas vendégei vannak, a boltosnak meg nemcsak fodrász vevői. Valóban van hatása a reálszférára is az állami kiadáscsökkentésnek, de nem exponenciálisan növekvő összeomlás felé mutató ez a, hanem fordtva, egy exponenciálisan csökkenő, tehát tervezhető visszaesés ez. Ezért mondom, hogy a tényleges hiány + 20% szerintem már fedezi ezt és nem lesz bevételi összeomlás, csak pár százalékos bevétel csökkenés. Egyszerűen nagyobbat kell vágni, mint a tényleges hiány. Összeomlás meg nem lesz.