a pártok vezérei nem uszítják a tagságot és a szimpatizánsokat egymás ellen
Sokat töprengtem azon, hogy ez vajon miért van. Ok vagy okozat? Nagyjából az alábbi válaszokat bírtam összeszedni, már ugye ha kellően leegyszerűsítem a dolgokat:

a, uszítják -> ostobák a vezetők
b, uszítják, mert erre van kereslet (és csak erre) -> ez van, ilyen a nép, ilyen vezetőket bírt kiadni magából
c, uszítják, mert tudják, hogy erre ebben a mi társadalmunkban van kereslet, de ugyanakkor azt is tudják, hogy ez nem jó dolog és inkább tenni kéne ellene -> aljasak a vezetőink

Az első pontot én ki is zárnám, uszulásra nem hajlamos nép nem tűrne meg uszító vezetőket. Valahol inkább a b, és a c, keveréke lehet.

Az uszulásra való fogékonyságot szerintem az oktatási rendszerünk palántálja belénk, a frontális oktatással, ami a "nem kérünk, nem adunk kegyelmet és nem ejtünk foglyokat" mentalitást erősíti, hiszen a játék lényege, hogy egy tanító-autoritás kinyilatkoztatásait egymással versenyre kelve melyik gyerek tudja szöveghűbben visszaadni. A spontán kooperáció (súgás, egymásról való másolás, stb.) SZIGORÚAN tiltva, szociáldarwinizmus rulez az egész rendszerben.
Osztán csoda-e, ha a gyerekeink eljutva az egyetemre az első úgymond csoportmunkát úgy abszolválják, hogy halálosan összevesznek, majd egymásnak hátat fordítva duzzogva csinálja ki-ki a maga részfeladatát. Na, kábé ez megy nagyban is.