BringasLevy Creative Commons License 2009.03.22 0 0 1469
1. Abba, hogy miként gondolja a többség, szerintem felmérések hiányában ne menjünk mélyebben bele. Magam is sok olyan magyart ismerek az itteni környezetemben, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak. De munkából ők is ide mennek haza esténként, nem Magyarországra. Az ő esetükben van (legalábbis számomra) némi képzavar. Ők akkor is haza mennek, ha Magyarországra mennek látogatóba. Én úgy gondolom, hogy haza csak egy van. Bár nem firtatom számukra, de úgy gondolom illenék eldönteniük, hogy Írországban, vagy Magyarországon van a haza.


2. Világ polgár? Rendben. Mit tekintünk bármelyik értelmezés szerint is a haza fogalma alatt? Ezt a bolygót? Egy kontinenst? Egy országot? Egy falút/várost? Egy házat/lakást? Miért éppen azt?

Megint csak mit kell értenem a haza fogalma alatt, ha elköltözöm a szülői házból az utca túl oldalára? / a szomszéd faluba/városba?

Melyik lesz a hazám?
a, Marad a szülői ház? Miért?
b, Vagy az új életterem lesz az új hazám? Akkor ez miért nem igaz egy másik országra/kontinensre?

Úgy gondolom, hogy a nemzetiségeknek igenis van jelentőségük. Egy kulturális közösséget képeznek. Persze ezen közösségen belül is vannak további csoportok, de egy nemzet jellemzői többnyire jól meghatározható jegyek összessége. Pont ilyen csoportosítási rend szerint lehet megkülönböztetni egy Bushmant egy eszkimótól, vagy egy szögedit, egy csángótól. Mások bár a különbségek, de a csoportosítási rendszer elve, közel azonos. Úgy gondolom, hogy elsősorban emberek vagyunk, majd ezután jön a nemzetiségünk, amit követhet pl. az nemzetiségen belüli területi tagozódás és így tovább. A végén mindig az egyén van. Tehát fontos a nemzetiség, de szerintem csak ennyire.


3. A Te eseted épen a választó vonal a két lehetőség között. Ilyen esetben nyilván csak az tud hitelt érdemlően nyilatkozni a hazájáról, aki éppen megéli az adott szituációt.
Te feltehetően azzal a céllal mentél dolgozni egy másik kontinensre, hogy onnan vissza térjél az otthonodba. Vagyis haza. Így hazád egyértelműen ott volt, ahonnan elindultál és ahová visszatértél. Ebből a szempontból, ez hasonlatos egy nyaraláshoz.

Mikor nyaralok, minden nap elhagyom a szállodát és oda térek vissza este. Kvázi ott lakom. De ezen ott lakás, csak átmeneti. Vagyis valójában nem lakom ott, csak ott van szállásom. Az otthonom, a hazám, továbbra is ott van, ahonnan nyaralni indultam, ahová kipihenten vissza fogok térni.
Más a helyzet pl. velem. Én mikor elhagytam Magyarországot, nem azzal a szándékkal tettem, hogy valaha is vissza térjek. Tehát nekem Magyarország nem az otthonom, nem a hazám többé. Lehet egyszer mégis vissza terel oda a sors, akkor újra az lesz az otthonom, a hazám. De jelenleg, nem így van.
Ez rendkívüli módon hasonlít a vitaindító szituációra. Azon magyar emberek, akik egy politikai fordulat miatt kerültek kívül Magyarország határain, de soha nem szándékoznak elhagyni szülőfalvukat, hogy áttelepedjenek a határ Magyarországi oldalára. Vagy akár Magyarország határain túl születtek és soha nem is költöztek letelepedési céllal Magyarországra, nos ők hozzám hasonlóan életszerűen tartózkodnak távol Magyarországtól, vagyis a határon túl van az otthonuk, ott van a hazájuk.
Ettől persze még ők is pont olyan magyarok, mint (felteszem) Te, vagy én.


Előzmény: István, aki jár (1467)