Kedves baudog,

hm, én nem tudom, neked az élet milyen területén van tapasztalatod, de azt hiszem, azt a világot, amiben én mozgok, illetve ahonnan én jövök, nem nagyon érted.

Az én világomban az olvasó a szent. Amíg van olvasóm, addig ér valamit, amit csinálok. Ha nem olvas senki, akkor értelmetlen írnom. (Persze az olvasók a jövőben is lehetnek, mondjuk az irodalmi szövegeim esetén az a legvérmesebb reményem, hogy túlélnek engem, bár mindig kevés embert fognak érdekelni.)

Másfelől viszont nem minden, hogy milyen igényszintet elégít ki az írás. Tehát lehet, hogy sztárok fiktív szexuális kalandjaival 150e olvasót tudok boldoggá tenni, de nincs ehhez kedvem.

Minden író és közíró ebben a sávban mozog. Ha hiteltelenné válok, azzal elvesztem az olvasóimat. Ha érdektelen propagandacikkeket írok, elvesztem az olvasóimat (legfeljebb a pártcsinovnyikokat nyerem meg).

1988 óta írok. Most kb. 50000 olvasóm van. Amikor odaálltam Gyurcsány mellé, a legtöbbet kockáztattam, amit a magamfajta ember kockáztathat. Meggyőződésből tettem, de illúziók alapján.