Törölt nick Creative Commons License 2009.03.22 0 0 252
Pareto, a 19-20. század fordulóján élt olasz szociológus-közgazdász fontos dologra mutatott rá, amikor így figyelmeztetett: "Abban az országban, amelyben az erkölcsök mélypontra süllyednek, a gazdaság sem lehet sikeres."

Napjainkban ezt az állítást a nemzetek versenyképességével foglalkozó kutatók is meggyőzően bizonyítják. Az erkölcsi tényezők között szerepel a korrupció mértéke, a politikusok szavahihetősége és becsületessége is. A korrupcióval kapcsolatos hírek nálunk csak ritkán és kampányszerűen kerülnek a nyilvánosság elé, pedig állandóan foglalkozni kellene a témával. Mert hiszen a korrupció rengetegbe kerül, és ráadásul lehetetlenné teszi a gazdaság normális működését. Ha a korrupciós helyzetet valaki alaposan és átfogóan megvizsgálná, és a kiderített esetekben el is járna, akkor hatalmas pénzeket lehetne visszaszerezni, illetve a jövőben megtakarítani a költségvetés számára. Meglepő, hogy az SZDSZ által felmagasztalt Reformszövetség még véletlenül sem javasolta a korrupció kiirtását, mint a költségvetési bevételek növelésének biztos forrását. Helyette inkább azt javasolta, hogy az emberektől vegyen el a kormány még többet. Bokros Lajosnak sem jut eszébe, hogy az embereket tönkretevő megszorítások – újabb és újabb csomagok – helyett a korrupciót szorítsa vissza. Pedig – ismételjük meg – rengeteg pénzről van szó. Azt, hogy milyen sokról, jól érzékelteti az, hogy 2006-ról 2008-ra nyolc hellyel csúsztunk le a nemzetek korrupciós listáján, ma a 47. helyen vagyunk Costa Rica, Jordánia és Malajzia társaságában. Úgy tűnik azonban, hogy az óriási korrupció sem a Reformszövetséget, sem Bokros Lajost nem zavarja. Ezen a területen nem látnak tennivalót, változtatnivalót. Ez pedig értékrendjüket minősíti, és egyben hiteltelenné teszi javaslataikat. De hiteltelenek azok a politikai és gazdasági vezetők is, akik kioktatják az embereket, miközben erre semmilyen erkölcsi alapjuk nincs.

Legutóbb Gyurcsány Ferenc üzent a határon túli magyaroknak, figyelmeztetve őket az egység, az összetartás fontosságára. Bátorkodott mondani ezt az a Gyurcsány Ferenc, aki – párttársaival egyetemben – a kettős állampolgárságról való népszavazáskor még éppen az egység és összetartás ellen hergelte a magyar embereket. Az SZDSZ-es Kóka János, leszerepelt gazdasági miniszter meg arról nyilatkozott a minap, hogy "tisztes versenyre" lenne szükség. De vajon gazdasági miniszter korában ez miért nem jutott az eszébe? És vajon arról el szokott-e gondolkozni, hogy jelentős vagyonát csakis kiváló tudással és képességekkel, valamint "tisztes versenyhelyzetben" szerezte-e?

Egyébként tudjuk, hogy az SZDSZ sem emelte és ma sem emeli fel a szavát az ellen, hogy miért kapnak immáron majd húsz éve különböző kedvezményeket és támogatásokat a külföldi cégek, ami nyilvánvalóan torzítja a tisztes versenyt. Az sem jutott eszébe az SZDSZ egyetlen politikusának sem, hogy megpiszkálja a nem kevés számú közbeszerzési és uniós beruházásokhoz kapcsolódó korrupciós ügyet. Akkor most mi ez a hirtelen "megvilágosodás"? Ezzel a háttérrel az ilyen nyilatkozatok hiteltelenek, nevetségesek, sőt felháborítók. Éppen úgy, mint amikor vezető kormánytagok, bankvezetők és milliárdosok a válság kezelésének megoldásához elsősorban az emberektől várják el az egyre nagyobb takarékoskodást, nadrágszíj-összehúzást, miközben saját pénzüket külföldi adóparadicsomokban vagy az orosz szerencsejáték-iparban kamatoztatják. Ezek az emberek erkölcsileg lejáratták magukat, ezért a magyar társadalom nem kér már a javaslataikból. A politikai-gazdasági vezetés hiteltelensége, gátlástalansága és az értékrend hiánya rontja a válságból való kilábalásunk lehetőségeit. Ez a vezetés az erkölcstelenségét ráadásul március 15-én még durva diktatúrával is tetézte. Odáig merészkedett, mint valamikor a Rákosi-korszak emberei: a gyűléseken már csak tapsolni és hallgatni lehetett. Pedig a diktatúra nem a legjobb környezet a tisztes piaci verseny számára.

Ma Magyarországon az erkölcsi elsilányodás nagyobb probléma, mint a gazdaság valamennyi gondja. Ezért erkölcsi megtisztulás nélkül az ország gazdasági gondjait sem lehet megnyugtatóan megoldani. Az erkölcsi megtisztulás elengedhetetlen feltétele a felelősségre vonás.

Azoknak, akik – miközben saját és baráti körük vagyonát gátlástalanul gyarapították – tönkretették az országot, felelniük kell tetteikért. Ha nem így lesz, akkor a társadalmi-gazdasági problémák sikeres megoldására nincs remény. Mert, ahogy Széchenyi István mondta: "Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba." Csath Magdolna, közgazdász