Végül, ami a legfontosabb, címadó téma itt: az apa, Francis Bretnacher, szerepe a tragédiában. Féktelen cinizmussal, hideg érzéketlenséggel vetik az apa szemére, hogy mit keres itt Budapesten, hogy jön ahhoz, hogy beleártsa magát a magyar nyomozók munkájába. Ehhez "no comment".

Egyetemista koromban a Balatonon nyaraltattam egy francia gyerekcsoportot. A táborban voltak magyar gyerekek is. Ebédnél sorbaállt a francia és a magyar csoport. Érdekes volt figyelni a különbséget. A francia srácok élénkek, fegyelmezetlenek, hangosak, vidámak voltak, nehéz volt rendet tartani közöttük. A magyar gyerekekkel semmi baj nem volt, fatalista módra, majdnem szótlanul várták, mikor kerülnek sorra, halkan beszélgettek. Látszott rajtuk a "közösségi", porosz nevelés. Itt valaki megemlítette, hogy miközben nagy felhajtást kerítünk Ophélie eltűnésének, meggyilkoltak egy magyar fiút Angliában, és a szülők nem avatkoztak bele az ügy felderítésébe.

Hát én inkább a francia apa hozzáállását követném hasonló esetben.