Annak a hsz-nek az első fele kifakadás volt, nem újdonság-közlési akarat.

A másik fele pedig leginkább lamentálás az öngyilkosság verziót hitelesebbé tevő kétségekkel kapcsolatban.
B. papa elfogultsáága miatt nem értékelhető az ügyben, hacsak hazugságvizsgálóval összekötött tanúvallomásra nem hajlandó. Mielőtt megszólalt egyáltalán az ügyben, O. barátnője már telenyomta a médiát az elrablás-teóriával.
Az öngyilkosságot egyébként is azoknak van valamennyi esélye megakadályozni, akik a cslekmény előtt fizikai kapcsolatban vannak az áldozattal, nekik kellene észlelniük a jeleket, értelmezni és közbelépni. Akár ösztönösen is lehet ilyet egyébként tenni, pl. amikor látja elmenni készülődését, fogja magát és egy pici határozottsággal vele megy.
Mivel sokáig nem volt holttest, csak eltűnés, az öngyilkosság mint lelkiismeret-furdalást okozó árnyék telepedett ezeknek a "barátoknak" a lelkére és a legtermészetesebb pszichés magatarrtás, az elhárítás, projektálás, racionalizálás -- és erre sokkal alkalmasabb egy ismeretlen de tiszta szívből, hangosan és nyilvánosan gyűlölhető bűnelkövető fantom kreálása. Az összes szereplő az ügyben, akinek csak egy kicsi szerepe is lehetett volna, hogy megelőzze a tragikus végkimenetelt, ugyanerre a pszichés logikára járó gondolatmenetet követ. Csak az a vicc, hogy a fantomok emlegetésén kívül ők sem tudtak semmi konkrét gyanút igazolni.

Szerintem rövidesen csak-csak valamelyik előjön egy hihetőbb történettel is, pl. O. lelki állapotát illetően (nem feltétlenül B. apuka).