Valaki próbáljon már valami ÚJAT is mondani, mert ez már a kergemarhakór!

Semmiben nem lehet senki biztos (az egész világ egy nagy illúzió, pontok vagyunk a Mátrixban), semmi nem az, aminek látszik. A két és fél hónapos vízihullák táska nélkül és táskával együtt is legvalószínűbb, hogy idegenkezű segítség nélkül fulladtak vízbe, ha vízbe fulladtak és nincsen idegenkezűségre utaló bizonyíték.

Az öngyilkosság a leggyakoribb rendkívüli halálfajta.
Az öngyilkosságok fele előre nem érzékelhető ok miatt váratlanul és megmagyarázhatatlanul következik be, mindenféle közvetlenül ráutaló hátrahagyott üzenet, jel nélkül. Az áldozat nem minden esetben küld fizikai vagy metakommunikációs jeleket a környezetének, a tettére készülődés nem minden esetben állapítható meg utólag sem.
Az áldozat tettét szinte mindig megelőzi egy hangulati, pszichés előkészület ha nem hirtelen fellépő, erős lelki megrázkódtatás váltja ki az önagressziót.
Nem hiszem, hogy valaha is feljegyeztek volna olyan szuicid esetet, amelyikben önmagában nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás és egy negyedórás magányos éjszakai séta váltotta volna ki a cselekedetet, ellenben nem volna meglepő, ha az előzetesen meglévő lelki állapotot, előkészületet nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás, magányosság-érzés, csalódottság elősegíti hogy végső elhatározássá érllelődjön.

O. aznap este még 11-kor türelmetlen SMS-ben bombázta Paolo-t, hogy jön-e a partira. Csak a szokásos ragaszkodás jele volt ez, vagy valami más (elhatározása volt-e már vagy a Portside-ban érlelődött cselekvéssé)? Költemény vagy valóság, hogy rövid veszekedés zajlott le közöttük? Mi volt a veszekedés tárgya? Úgy emlékszem az olasz fickó ügyesen verbalizálta a dolgot, sőt bagatellizálta a jelentőségét, majdhogy nem tagadta az egészet. Christine vagy a másik barátnő kényelmesennem emlékszik rá, mit mondott neki O. mielőtt elment. Úgy gondolom, ez a két ember a hozzáállásával nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az öngyilkosságot nem képesek sokan elfogadni. Vajon mennyiben jelent nehézséget ebben a nyomozásban az egymás számára idegen nyelvek bábeli kavalkádja? Mennyire akadályozta a mélyebb kommunikációt egymás között, beleértve a tanúkihallgatásokat is? Nem könnyebb akár hazugságokat vallani, amikor tolmácson keresztül értekezik a kihallgató személy? Videóztak-e a kihallgatásokon? Kielemezték-e utólag a videókat? Keresték-e a metakommunikatív jeleit a hazudozásnak vagy elhallgatásnak?

Vagy mindenkinek kényelmesebb úgy beállítani, mintha nem öngyilkosság lenne, mert akkor nyilván valamennyire jogosan saját magukt is felelősnek érezhetik vagy szimplán csak bűntudatuk van?