Dr. Dávid Ibolya
Elnök
részére
Magyar Demokrata Fórum
Tisztelt Elnök asszony!
Mint tudod, közel három évvel ezelőtti kilépésemmel szakítottam meg a kapcsolatomat az MDF-fel. Persze egy közel 20 éves kötődést nem lehet csak kitépni az ember szívéből, mert azok közé tartozom, akik hittek a rendszerváltoztatásban és hittek (és a mai napig hisznek) egy tisztességes, cselekvő, értékeket preferáló politikában.
Az Antall József vezette MDF volt sokáig ennek az igazi megjelenítője és az akkori nagyon kemény támadások, ellenszelek ellenére hittük (hitted többek között Te is), hogy nem kell feladni az elveinket, egy alap értékrendhez való kötődésünket, hogy nem szentesíthet mindent eszközként a politika.
Már elnökséged idején is többször megfogalmaztuk, hogy az MDF tájékozódási pont a politikai palettán. Elnökséged ideje alatt kezdted erőteljesen hangsúlyozni, hogy az MDF egy modern, európai, konzervatív párt, és igenis, a modern konzervativizmusnak van jövője a mai magyar politikai életben! Emlékszem ezzel kapcsolatos érveléseidre, beszédeidre, és őszintén mondom, hogy tetszett, mert magam is így gondoltam. Ehhez igazítottuk mindig a megjelenésünket, programjainkat (többek között a gazdaságit is); és mindig, ha nem is széles körben, de meghallgatásra és támogatottságra találtunk. Elfogadtak bennünket és odafigyeltek ránk, mind az országos, mind a helyi politikában...
Tudod, Elnök asszony, én lélekben - és szerintem nagyon sokan rajtam kívül - még mindig ennek az MDF-nek vagyunk a tagjai. Ugyan nincs már érvényes párt tagkönyvünk, sokakat máshová sodort az élet, máshol folytatták, vagy befejezték a politizálást, de ha véletlenül találkozunk, nem kell párt tagkönyv hozzá, hogy tudjuk, hasonlóan gondolkodunk, együvé tartozunk. Nekem ezt jelenti még ma is az MDF!
Három éve, nem kis szomorúsággal, otthagytam az ismert okok miatt a „csapatot”. Nem titok, elsősorban miattad, és az akkor már elég világosan látszódó eredeti céloktól-értékektől való eltávolodás miatt. Mint ilyenkor mindenki, én is megkaptam a „magamét”. Áruló, Fidesz-bérenc, voltak a durvábbak, a finomabbak csak egyszerűen „megzakkantnak” neveztek. Azonban, mint látod, nem mentem más pártba, nem lettem, nem leszek senki bérence, sem vazallusa...
Járom az utam, teszem a dolgom a párt hivatalos politikájában már nem létező, de eredeti MDF-es szellemiséggel. És mint régi MDF-es, még mindig automatikusan felkapom a fejem, ha történik valami a párt körül. Nehéz szívvel néztem végig az elmúlt esztendő gyötrődéseit, a jól ismert technikákkal végrehajtott kirekesztősdit, botrányokat.
Miért és hova, Elnök asszony???
Mit csináltál ezzel a párttal, ezzel a szellemiséggel? Mert, hogy Bokros Lajos választmányon végigerőltetett jelölésével, miniszterelnöki javaslatával és egy lehetséges SZDSZ-MSZP-MDF koalíció felvetésével véglegesen kiirtottad az MDF eredeti szellemiségét és értékeit a pártból. Ez az MDF már régen nem az, ami volt, és amit titokban még mindig sokan gondoltuk, talán lesz valamikor. Azt régen el kellett fogadni, hogy elvetted sokunktól a pártot, még az is tudomásul vehető, hogy mindenkit, aki ellentmondott Neked, kiszorítottad magad mellől, de a Bokros Lajos körüli javaslataiddal egyértelmű irányt jelöltél ki az MDF-nek, ami gyökeresen más, mint amiért ez a párt alakult, és amiért 1990 előtt oly sokan emberfeletti áldozatot vállaltak, és aminek erdeményeképpen az MDF lett a rendszerváltó párt. Nem a személy, hanem az általa képviselt gazdaságpolitika, gondolkodásmód, szellemiség az, ami soha nem lehetett volna egy Antall József vezette modern, konzervatív párt programjában.
Elnök asszony! Durván arcul ütöttél sokakat döntéseddel. Persze, ez tudom, igazán nem fog megrendíteni, mert Te mész az utadon tovább a frakció megszűnése után is, újabb ideológiákat gyártva tetteid magyarázataként. Teheted, amíg tudod.
Csak egyre kérlek, soha többet ne hivatkozz Antall Józsefre, és szellemi örökségére, mert az az MDF nem ez az MDF!
2009. március 20.
Gémesi György
az MDF volt alelnöke
