Aki a szilvapálinkát szereti, rossz ember nem lehet!:)

Bukaresti román barátunkat vittük Székelyföldre , az ominózus marosvásárhelyi 90-es március 20-a után néhány nappal (ha tudod miről beszélek). Szegény, nagyon intelligens, nagyon empatikus, és nem utolsósorban nagyon jóképű barátunk, egy cseppet sem volt nyugodt ami testi épségét illette volt. Egy szót nem tudott magyarul az istenadta.
Az első pillanat nem volt barátságos. De amikor felhajtotta az első pohár 60 fokos szilvapálinkát, és a szeme sem rebbent, már tisztelték. A másodiknál már kedvelték. A harmadiknál, aszonták: testvér.