"a taskara is egesz elmeletet gyartottal erre kiderult hogy megsem ott volt, ahol az elmelet szerint lennie kellett/illett volna."

Az elméletem attól még nem dőlt meg, csak az O. öngyilkosságának relatív esélye nőtt egy picikét, de már kifejtettem, hogy nem vagyok elkötelezett híve a fatalista deduktív öngyilkosság-bizonyítási módszernek, azaz, a cselekményre való lappangó vagy akutan fellépő készülődés jeleinek hiánya, egyéb anamnesztikus adatok ismeretlensége önmagukban nem fognak meggyőzni csak amiatt, mert vízbefulladásos halált halt O. külsérelmi nyomok nélkül. Annyit sem tudtunk meg ezzel kapcsolatban, hogy egyáltalán Duna-vízbe fulladt-e meg, és melyik vízszakaszon ha igen, pedig ezt a behivatkozott analízis meg tudja állapítani. Pontatlanság vagy szándékos mismásolás?
Még csak tökéletes bűnténynek sem kell ahhoz történnie, hogy ugyanezek a tudomásra hozott adatok ne öngyilkosságot bizonyítsanak: egyszerű belökés a partról vagy esetleg a hídról éppúgy megvalósítja ugyanezt az eredményt, csak szándékos emberölés vagy gondatlanságból okozott emberölés lesz a vádpont. Utóbbit képzeli a hatóság és hívja "balesetnek", immár sok helyen felbukkant szóhasználattal? Mire gondolna, veszekedés alatt egy ráncigálás, taszajtás végződött szerencsétlenül? Nem kell szerintem se őrült bonyolult dolgokra gondolni, de egy ismerőssel létrejöhetett egy találkozó, kerekedhetett vita, veszekedés, ami egy kis kabátráncigálás, lökdösődés végén véletlenül torkollhatott vízbeesésbe, ami 1-2 perc alatt vízbefúlással végződik. A megijedt elkövető a leejtett táskát 50% eséllyel simán úgy elvihette magával, hogy arról nem készül videófelvétel és feltüntethette úgy (2 perc hirtelen átgondolást követően), mintha hídról való ugrás lett volna a végeredmény okozója. 20-25 perc nagyon sok idő arra is, hogy lelépjen a hídról megint 50% eséllyel úgy, hogy nem marad videónyom. Mi ebben annyira elképesztően valószínűtlen?