Jaja, fasza dolog volt, amikor beültettek minket a másik magyar osztállyal együtt ún. közös órára, így voltunk hatvanan egy harmincöt férőhelyes teremben, és két órán át diktáltak egy olyan szöveget Mihai Eminescu világvalahavoltlegnagyobbköltőségéről, amit a román gyerekek sem túlzottan érthettek öt-hatodikus fejükkel. Ilyenekből tanultunk dolgozatra. Tudtam is hebegni, amikor kenyeret kellett vegyek az üzletben, az eladó meg úgy nézett, mint a véres rongyot, mmmmm :D