"Több oka is van annak" - ahogyan az egyszeri viccben mondta a helyi pap. Amit én tudok, az annyi, hogy 1.) ugyebár az SF eleve nemigen tartozott a támogatott kategóriába. A magyar kiadók folyvást mesterségesen előidézett papírhiányban szenvedtek, ilyenkor pedig világos, hogy más könyvek előbb kapnak szabad utat. Minéműségükről és többneműségükről - Brezsnyev et. Kisföld c. visszaemlékezése és/vagy Tolsztoj: Háború és béke - lehet pro- és kontra érveket hozni, főleg utólag... :-)
2.) a rövid életű, Kossuth Fantasztikus Könyvek sorozat (ld. a Sztrugackij fivérek csodálatosan jó Nehéz Istennek lenni-A hétfő szombaton kezdődik ikerkötete például) mellett csak a Móra Kozmosz Fantasztikus sorozata élt, amit Kuczka Péter szerkesztett. Neki viszont az volt az érvelése, hogy nem ad ki több részes könyvet, mert elég egy is, hogy az olvasók megismerjenek egy-egy jelentős SF alkotót... Ha belegondolunk a papírmizériába, akkor még akár ez is mellette szólhat.* Azt persze nem tudom, hogy hozzá mikor jut(hat)ott el először a Dűne, ki adta neki a fordítási ajánlást és meddig kuporgott rajta Kuczka.
Magam valamikor a hetvenes években kaptam meg egy csodálatos barátomtól, műfordítótól az ő példányát, mondván őt nem érdekli különösebben. Akkoriban sokkal gyengébb volt az angolom, de végigrágtam magam ezerrel, és azt követően bármikor megtudtam, hogy megjelent új rész, külföldre járó ismerősnek az volt a dolga, hogy szerezze be nekem papírkötésben.

*hasonló volt a helyzet, papírhiány, a Gondolat kiadó által közrebocsátott Gyűrűk urával is, csak ott ráadásul Réz Ádám kapta meg a fordítást, nem az, aki szerette volna. Réz pedig a munka elején meghalt, onnan fogva dolgozott rajta Göncz Árpád (és Tandori - aki pedig kijelentette, hogy utálja..., mindamellett a versfordítások nagyon szépek lettek), de így is évekbe telt, mire össze tudtak gereblyézni elég papírt a három kötethez...