A következmények II.

A Mariner-völgy, ahogy létrejött, gyakorlatilag szabaddá vált a bolygó olvadt belseje. Az óceán alatt megnyílt katlan óriási mennyiségû vizet forralhatott fel, a hátság vulkánjaiból kiömlõ láva úgyszintén. A bolygó légköre hirtelen elképesztõ mennyiségû vízgõzzel telt meg, és így nagy mértékben kitágult. A légkör külsõ részére nem hatott már megfelelõ mértékû gravitációs vonzás, így egy jó része ledobódott, a Mars vízkészletének jelentõs hányadával együtt - utóbbi vízgõz formájában. A becsapódásokkor is távozhatott a légkör és a víz egy kisebb része. Ez idézhette elõ a mostani állapotot, mert az eddigi eredmények szerint régebben a bolygót több víz borította, és a légkör is vastagabb volt.
Ha ez így volt, akkor feltételezhetünk a Földéhez hasonló körülményeket, például hasonló éghajlatot, sõt akár vegetációt és annál magasabb rendû életet is. A vegetáció múltbéli jelenléte megmagyarázhatja a bolygó jelenlegi légkörének rendkívül magas szén-dioxid tartalmát, ugyanis a növények "szabad levegõn" való bomlásukkor szinte csak ezt a gázt bocsátják ki. Habár nem feltétlenül ez okozza ezen gáz magas arányát a légkörben, hiszen a szén-dioxid a Naprendszerben egy elég gyakori anyag.
Atmoszférája nagy részének elvesztésével a bolygó hûlni kezdett, a víz belefagyott a talajba, vagy megfagyott a felszínen, de belepte a vörös por. Ez a por nagy arányban tartalmaz vas-oxidot, amitõl a színét is kapja. A vas úgy kerülhetett a felszínre, hogy miután az elsõ két meteor becsapódott, azok ereje a bolygó folyékony vasmagját a kéreg közelébe nyomta, azon hely környékére, ahol aztán a harmadik becsapódás ereje kiszakította a felszínt, és a Hellas-medence vulkánjain keresztül a lávával együtt egy része kiömlött. (A Mariner-völgyön keresztül nem valószínû, hogy feltört, mert arra az óceán rázúdult, a hasadék aztán gyorsan "beforrt", mert a víz lehûtötte.) Az idõ teltével a vas oxidálódott, porózussá vált, és a szél szétterítette a bolygón.
A sok vas-oxid sok oxigént is feltételez, amit idõvel megkötött: valószínûleg magasabb volt közvetlenül a katasztrófa után a légkör oxigéntartalma.

A Mars holdjai (bal: Phobos, jobb: Deimos) is érdekes tulajdonságokkal bírnak. Mindkettõ igen kicsi, és egyenetlen formájúak. A Phobos felszíne olyan, mind a megszilárdult lávafolyam. Ezek a holdak keletkezhettek a becsapódások által ûrbe lökött anyag összeállása következtében. Pályájuk igen instabil, nagy sebességgel szûkül, néhány millió év múlva várható a becsapódásuk.
A Mars körül további, kisebb méretû objektumok is keringhetnek, pályára állt törmelékdarabok. Ez a Földrõl láthatatlan törmelékhalmaz okozhatja oly sok marsi ûrszonda rejtélyes és hirtelen elhallgatását.

Ezen elmélettel talán a Mars mágnesezettségének jellege, erõvonalai formája is kapcsolatba hozható, mivel az egykori folyékony vasmag deformálódásáról is szó van, és annak "természetellenes" eloszlásáról, annak "megkavarodásáról", a becsapódások következtében.