"ott kezdodik hogy el sem megyek EGYEDUL egy buli kellos kozeperol, ahol istenien erzem magam! ha elmegyek annak komoly oka kell hogy legyen, ha hetkoznapi okai vannak akkor azt a buliban tobbekkel MEGOSZTOM!"
Nem teljesen értek egyet. A háromnegyed hármas lelépés már bőven nem a kellős közepe, egy ilyesfajta partiról ( vérmérséklettől függően) már éjfél után elkezdenek szivárogni az emberek. Az, hogy egyedül ment, tényleg problémára utalhat. De nem biztos. Jelentősnek mondható éjszakai karrierem rengeteg ellenpéldával is szolgált. Azt kellene tudni, hogy O. szeretett-e egyedül csavarogni, ill. sokszor előfordult-e vele, hogy egyedül ment haza. És azt is, hogy kisebb problémáit szerette-e megbeszélni másokkal. Mert nem mindenki az kibeszélős típus.

Az utólagos pszichiátriai profil szerintem elkészült, nem ismerjük.

A teljességgel motívum nélküli, de elméletben elképzelhető verzió a vízbelökés a rakparton, táska kabát alatt fel a hídra, olaszok megtalálják. Csak egy kicsit erőltetetten hangzik, és van egy-két sarkalatos pontja.
Ugyanez a hídon: két ember lendületes mozdulattal be a vízbe. Egyik pillanatról a másikra, minden előzmény nélkül. (mert valószínűleg nem volt komolyabb dulakodás)
Ez sem jobb variáció.

Az öngyilkosságot kizárni, vagy a valószínűségét csökkenteni akkor lehet, ha egyértelmű logikai buktató(ka)t találunk az elképzelt eseménysorban. Eddig legfeljebb "kisebb eséllyel előforduló" momentumokat találtunk.