A közelmúltban elhunyt a magyar zöldmozgalom egyik nagy öregje. Az ő története. 2006-ban nehezen emésztette meg, hogy bár volt egy szimpatikus jelölt-aspiráns a körzetében, de ellehetetlenítették a kopogtatócédulavadászok az indulását ... másra szavazni nem akart, mert nem volt a jelöltek között olyan, akit méltónak tartott a képviselőségre ... viszont állampolgári kötelességnek tartotta a választásokon való részvételt ... viszont választani sem tudott a kínálatból ... tiltakozásul hát a szavazólapon odaírta annak a nevét, aki nem tudott elindulni sem ... ezáltal tett egy érvénytelen szavazatot, de nyugodt szívvel elmondhatta: ő választott.

Én ma ezt tartom követendő példának. Mindenki, aki egyébként választana, de a jelen helyzetben hányingerével küzdve marad távol az urnától, mert nincs akit választana ... az igenis menjen el és vagy írja oda a számára kedves, de elindulni nem tudó jelöltet, vagy egyszerűen írja oda: "ezeket nem" és húzza ki az összeset. Ez egyfajta tiltakozó közvéleménykutatás lenne. Amennyivel több elsz az érvénytelen szavazatok arány a szokásosnál, annyi a vezetőkkel elégedetlen ember.

És mi lenne ennek a kézzelfogható hozadéka? Ha mégsem ixelnénk annak a neve mellé, akit jobb híján (kisebb rossznak vélve) választanánk, s mindezt tömegesen, akkor azzal a két nagytól vennénk el szavazatot, azaz a kicsiket erősítenénk ... s bár számomra jelenleg sem az MDF, sem az SZDSZ nem üti meg a parlamentre alkalmas mércét, azt be kell látni, hogy a két nagy magában még szabadabban garázdálkodhatna ... igenis kell 6-8 különböző párt a parlamentbe, máskülönben (több)pártállamról kell beszélni, s nem képviseleti demokráciáról. Igenis kényszerítsük bele őket legalább a koalíciós kényszerbe. Ne egy pártvezetői értekezleten döntsenek nemzeti kérdésekben ... ne legyen formális egy kormányülés ... mint amilyen ma is az, s amilyennek látszik egy ma tartandó választás után is.

Szóval szavazz anyádra!