"Szerintem létezhet anyag nélküli tér is."

Abban természetesen igazad van, hogy "elméletileg" létrehohatnánk egy anyagmentes teret, amelyben csupán(?) vákum van.

Ebben az elképzelésben azonban az anyagfogalom hiánnyossága is benne van. A közönséges részecskék nélküli, elkülönített térbe azonban behatolnak a körülötte lévő anyagnak a hatásai, akár elektromos, vagy mágneses tér, akár elektromágneses sugárzás, de nem hagyható figyelmen kívül a neutrinók mindent elborító zápora se, amelyet szinte alig lehet érzékelni, mégis nagyon is létezik. És végül ott van a gravitációs tér is. Mindezek az anyag részei, csak nem a közönséges atomi részecskék (proton,neutron, elektron) formájában. Némelyiket a fentiek közül több kevesebb sikerrel leárnyékolhatunk, de pl. a kozmikus sugarakkal (elektromágneses) igen csak meggyűlik a bajunk, még nehezebb dolgunk támad a neutrinókkal (egy fényév vastag ólomfalon a neutrinók kb. fele halad át - [wikipédia/neutrinó]). A gravitáció leárnyékolásának módozatait pedig ne is firtassuk.

Ha mindezeknek a kérdését sikerülne megoldanunk, akkor már elkezdhetnénk beszélni anyagmentes térről, amely egyébként még mindíg egy kicsit problémás. A régi éterelméletet Einstein elvetette ugyan, de a mai álláspont szerint az anyagmentes tér dugig van u.n. virtuális részecskékkel, amik csak arra várnak, hogy életre keljenek. Ha egy ilyen térbe bejutna egy elektron, akkor rögtön körbeveszi egy virtuális poziztronfelhő, amely kissé csökkenti a töltését, így a csupasz elektronnak valójában egy kicsit nagyobb a negatív töltése mint amekkorát a valóságban mérünk.

A lényeg: rugaszkodjunk el attól a földhözragadt, és - emberi tapasztalat szerint - észzerűnek tűnő elképzeléstől, hogy van anyagmentes tér. Valójában ez utóbbi a korlátolt gondolkodás. Mert nem minden van, amit el tudunk képzelni, ugyanakkor újra, meg újra előbukkanak olyan dolgok, amiket még elképzelni sem tudtunk, sőt a fizikában ma már rengeteg jelenség van ami szinte teljesen szemben áll a hétköznapi tapasztalatainkkal.