Nem értek egyet veled. Véleményem szerint Gyurcsány bukásának kulcsa az volt, hogy nem tudott támogatást szerezni bizonyos dolgokhoz, amikhez ráadásul lehetett volna. Például meg sem próbálták megnyerni az orvostársadalomnak azt a részét, amelyik utálja a hálapénzt és nem szereti az egész ostoba düledező és diszfunkcionális cuccot. (Ez a támogatás). Ehelyett az történt, hogy a borzalmas Molnár vérig sértett az utolsó szögig mindenkit a rendszerben, összezártak, és minden páciensnek elmondták, hogy milyen szemét ez a kormány, mennyire sajnálják, hogy több az adminisztráció, meg még fizetni is kell, meg a TB-kártyát is el kell kérniük, és hát ők igazán nem értenek egyet ezzel... És az orvos nagyon sok ember életében (főként nyugdíjasok életében) az abszolút első számú legfontosabb véleményformáló (höhö, az első témába vágó szociológiai klasszikus erről 1955-ben született).

Továbbá állandóan gazdasági racionalitásra hivatkoztak, ahelyett, hogy azt mondták volna, hogy nem igazságos, hogy az ország fele fizet adót (mert nem tudja elkerülni), a másik fele még az ÁFÁ-t is visszaigényli a mosópor után. Miközben persze szegény nem engedhetné meg magának, hogy konkrétan kifizesse az adókat, mert az üzleti modellje ezt nem engedi. Tehát ebből a helyzetből el kéne jutni egy olyan helyzetbe, ahol egyenletesen viseljük a terheket, és nagyjából meg tudunk állapodni abban, hogy mi az állam feladata, majd kőkeményen megbüntetjük a további adókerülést. Mert a nemzeti szolidaritási közösség azt követeli, hogy az adófizetésen keresztül legyünk szolidárisak, miközben persze kőkeményen kérjük számon az államon a szolgáltatásokat -- a jó oktatást, orvost, utat, biztonságot, stb. (Ez a jövőkép. Az nem jövőkép, hogy "kiigazításokat kell tenni", mert "túl sokat költöttünk").

A Fidesz most (!) konferenciákat rendez arról, hogy mi az állam feladata. És mibe fogadunk, hogy lesz róla "nemzeti konzultáció", és aztán ki fog derülni, hogy mi, és az a megfelelő dolog lesz, és mindenki boldogan támogatni fogja, amit majd csinálnak (pl. nyugdíjkorhatár-emelés), és mibe fogadunk, hogy a nemzeti szolidaritás gondolata fog elvezetni a közteherviseléshez, az meg az adószigorhoz, és mindenki megkajálja majd.

Az igazságügy miniszternek mondtam, hogy a szubjektív biztonságérzettel kéne foglalkozni (értsd: cigányok), mert az utakon a rendőröket államilag szervezett pénzbehajtó maffiaként értékelik az emberek, és nem is ok nélkül, és nem szabad paternalistán azt állítani, hogy hiszen mi ezzel majdnem felére csökkentettük a közúti halálozást (ami igaz), mert demokráciában az emberek köszönik, nem kérik azokat a jótéteményeket, amelyeket az állam csak rájuk erőszakol. Viszont kérnének mást, amivel meg az állam nem bír mit kezdeni. Ezt 2 évvel ezelőtt mondtam. És lo and behold.

Mindegy, nem akarom magam fényezni, tényleg nagyon frusztrált vagyok, de nagyon sokat tanultam is ebből, amit meg kapok, azt megérdemlem a hülyeségemért.