Pontosan. A játékelmélet a döntési helyzet modellezéséhez segít (egyébként én filozófiaszakon tanultam játékelméletet, de a szociológia szakon és természetesen a közgazdászoknak is tanítják). Amire én gondoltam, az a következő: adott egy x szereplő, lehet ez embercsoport vagy egyén. Ahhoz, hogy képes légy játékelméletileg kalkulálni bármit is, modellezned kell az ő kifizetési mátrixát. Ezt csak akkor tudod megtenni, ha szociológiai és pszichológiai képed van arról, hogy neki mik a preferenciái, mik az eszközei és lehetőségei, mik a pszichológiai (tőlem lehet viselkedéstan is, mindegy) korlátai, és milyen kényszerek nehezednek rá.

Én csak úgy vettem észre, hogy használom ezt a tudást, hogy évek óta mindig is projekteket vezettem, kb 5-10 ember volt projektenként alattam, és persze egy szörnyű szövevény körülöttünk megrendelőből, partnerből, vetélytársból, stb.

A projektvezetés abból áll, hogy az ember előre látja, hogy mi fog történni. Pl milyen erőforrásokat kell mozgósítania milyen ütemben (mikrogazd), milyen motivációs lehetőségei vannak (pszicho-szocio), mire számíthat a teamen kívüli erők (partnerek, megrendelők, versenytársak stb) stratégiai lehetőségeiként (politikatudomány), hogyan kezelje a csoporton belüli dinamikát (pszicho, szocio).

Azt vettem észre -- meg lehet kérdezni munkatársaimat erről --, hogy a projekt elején, amikor castingolok, általában nagyon pontosan meg tudom mondani az egyénnek, hogy mire számíthat később (1-2 éves távlatban), milyen kockázatokkal, milyen bizonytalansági tényezőkkel. Nem szoktam tévedni ebben, és nem szoktam ütemezéssel, költségvetéssel elcsúszni. Még sose mondta nekem senki, hogy "nem ezt ígérted", "nem erről volt szó".

Mivel mielőtt ilyen projektek működtetésével kezdtem foglalkozni, sosem vettem részt ilyenben, ezért ez a tudásom nem származhat máshonnan, csak onnan, hogy bizonyos komplex emberi rendszereket tűrhetően tudok modellezni.

A póker ehhez képest elég egyszerű, mert ott gyakorlatilag csak két dologra kell figyelni: 1. a lapok/kombinációk előfordulásának valószínűségére, tekintettel az addig már kiterített lapokra, 2. a partnerek stratégiájára.

Egyébként őszintén szólva még a publicisztikámon is látszik ugyanez, csak persze nem ilyen szemmel olvassa, aki olvassa, csak én tudom, hogy mondjuk 2006 tavaszán több cikkben próbáltam mondani, hogy társadalmi mandátum, támogatás és jövőkép nélkül nem lehet reformokat csinálni. 2006 őszén meg azt, hogy a rendőrség brutalitása és az, hogy Gyurcsány nem képes elvállalni a felelősséget és szembenézni az országgal, a kormány elhiteltelenedéséhez fog vezetni.

Persze azt is megtanultam, hogy túl naív vagyok a politikához, és hogy hiába szólok én, hogy nem így kéne csinálni valamit, ha nálam sokkal jelentősebb erők támogatják az ellenkezőjét. A tényleges politika erők eredője, és én nem vagyok erő ebben a rendszerben. Azt hittem, lehet valamennyi szerepe a meggyőzésnek vagy a sajtókritikának, de gyakorlatilag minimális a szerepe.

Mondjuk majd akkor ellenőrizhettek le, ha Orbán hatalomra kerül, és akkor meg lehet nézni, hogy azt csinálja-e, amit én alább meg publikban megjósoltam.