Az, hogy "erőltetett", az a tárgyra vonatkozóan nulla információtartalmú ítélet (legföljebb a te ellenszenveidről mond valamit), ha van valamilyen affinitásod az "egzakt" tudományokhoz, akkor enm kellene élned ilyesmivel.

ű

Ráadásul amit írsz, az egyszerűen nem igaz a dolog történeti vonatkozásait illetően sem, neked is ajánlhatom gyurgyák könyvét, az "Ezzé lett magar hazátok"-at, mert értékelő szöveggyűjtemény jelleggel megmutatja  a magyar nemzetfogalmak kialakulásának egész történetét, és ebből bizony éppen az derül ki (persze itt kényszerűen leegyszerűsítem a dolgot), hogy a "politikai nemzet" fogalma éppen a szentoistváni állameszme és az etnokulturális nemzetfogalom ütközésének kismítására, a magyar történelmi állam megmaradásának ideológiai feltételeként és e szándéktól vezetve gyökeresedett meg Magyarországon, tehát egy jelesül magyar érdekű és e formájában magyar viszonyokat leképezni kívánó eszméről van szó.

 

Na most ha ezt előrebocsátottuk, akkor  nem értelmes azt mondani, hogy "szerintem a nemzet kulturális közösség".

 

Mert nyilvánvalóan nemcsak az, holott a politikai nemzeti közösségnek is nyilvánvalóan van kulturális lenyomata. Ezért nem elegendő az "állampolgár" megnevezés, mert az kizárólag a közjogi viszonyra szorítkozik.

 

A feledat az, hogy ezt a bonyolult és többszintű rendszert megpróbáljuk leírni, nem pedig az, hogy megkeressük azt a leírást, konzisztenciájától vs. inkonzisztenciájától függetlenül, amelynek alapján valakiket, akiket nem szeretünk, kitúrhatunk belőle, mert még a végén magunkat túrjuk ki valamiből - szerintem egyébként éppen ez a Trianon utáni magyar nemzeteszme tisztázatlanságának következménye a magyar többségi nemzetre nézve, azaz hogy nincsen érvényes és kezelhető nemzetfogalma, de erről senki más nem tehet, mint a magyar nemzeti elit.

 

Aki azt állítja, hogy a "cigány" etnokulturális (ön)definícióval  nem állítható szembe a "magyar" etnokulturális öndefiníció, hanem csak a "nem-cigány", az természetesen tökhülye, hiszen a magyar többségnek is éppolyan joga van szubsztanciális öndefinícióra, mint a cigánynak (ráadásul ez a többség más helyen és szempontból kisebbség), és nem helyes elvárás, hogy a cigányokhoz képest, a cigány-marker negációjával határozza meg önmagát, mert még egy sor elhatárolást is ugyanazzal a szusszal elvégezhetne.

 

Tehát a cigány etnokulturális (ön)definíciója szerint nem magyar, hanem cigány, hiszen a cigányság nem lehet a "magyarság" alesete, mivel a "cigányság" terjedelme messze túlnyúlik a magyarságén, tekintve, hogy az egész világon elterjedt/szétszóródott nemzetről van szó.

 

És ebben az oppozícióban semmi sértő, veszélyes vagy megalázó nincsen, legföljebb azok miatt, akik így próbálják láttatni. A magyar politikai-kulturális nemzeti közösség etnokulturálisan egy másik, nemzeti határainkon túlnyúló közösségéhez tartozó emberekről és csoportokról van szó, természetesen a magyar politikai-kulturális nemzeti közösség nemzetalkotó elemeként és teljes jogú állampolgárként.

 

 

 

Ami meg a szellemtudományok hasznát illeti, én személyesen úgy látom, hogy ami ebből a szük humán kérdésfeltevéseken túl használható, az éppen a strukturált gondolkodás, a nyelvi-logikai rendszerek felépítésének tanulmányozása, a tudományelmélet nyelvi-logikai vonatkozásai - és ezek mind valamiféle struktúraépítés irányába mutatnak, ha nem is a kísérleti tudomány egzaktságával. A skolasztikus  teológia csodálatos gondolati építményei is máig hatóan jelen vannak a gondolkodásban éppen a struktúraépítés bizonyos egzakt igényessége folytán, akkor is, ha sem kiinduló tételeiket, sem végkövetkezetéseiket nem tudjuk értelmezve elhelyezni világképünkben.