Ha azt akartad ezzel a groteszknek is értékelhető analógiával kifejezni, hogy a magyar tárasdalom jelen állapotában közel sem bír  ideális jellemzőkkel az integrálás vagy asszimilálás szempontjából, még az alapvetően alulteljesítő kisebbségei számára sem (nem is beszélve itt a jellemzően túlteljesítő kisebbségek részéről, melyekben minden efféle hajlandóság mindössze szánakozó-szánanadó nosztalgia vagy a többséget felemelni vágyó szolidaritás jele, már ameddig  a többség többségének botrányos morális-diszkurzív színvonaltalansága teljesen el nem idegeníti vagy vadítja őket), akkor nem jársz messze az igazságtól.

Ez a közeg jelen morális és anyagi-kulturális állapotában teljesen alkalmatlan arra, hogy asszimilációs-integrációs vonzerőt gyakoroljon bárkire. Ennek az okai sokrétűek, a videéket polgárosítani képes  népcsoportok deportálásától, kiirtásától, elproletárosításától, a szánalmasan üres  neobarokk gőg kivagyi öncsalásától, a linkség és dezintegráció jelenségeitől az elprolisodásig, az alapvető civilzálatlanságig és etatista tunyaságig.

A pauperizálódott cigányság számára teljesen nyilvánvalóan még a "halmozottan hátrányos helyzet" fölött két szinttel elhelyezkedő életformák sem jelentenek semmiféle valódi vonzerőút, amely megalapozhatna egy integrációs vagy asszimilációs szándékot: a vidéki leszázalékolt bérelszámoló, a kopott életű téesznyugdíjas, a helyi umbuldákban felszínen maradni próbáló kistérségi megbízott és pályázatíró...

Éppen ezért objektíve kegyetlen és veszélyes, bár szándékában nyilván nemesen emancipatórikus  és tisztességes Eszter vállalkozása cigánygyerekek egyhetes megüdültetésére a főváros intellektuális-politikai elitjének még csak nem is a perifériáján, bár így sem nagyon irigylésreméltó anyagi-szociális körülmények között élő közegében.

Ennek elég nagy valószínűséggel skizoid hatása lesz:  vagy annak belátása, hogy tisztességgel lehetetlen a putriból elérni oda, ahol már tartalmas és megélni érdemes életet lehet élni, ebből pedig emargináció, bűnözés, alkoholizmus, vagy éppenséggel az a fajta mohó azonosulásvágy, a saját közeg megtagadása, majd az emancipatórikus elit ellen forduló pusztító gyűlölet, amit igen pontosan nyomon követhetünk a Fidesz vezetőinek kiábrándító élettörténetében...