babarczyeszter 2009.03.14 21:07:51 (12842)

már hogyne volna magyar a magyar cigány. Ettől még értelmes és minden magyarul beszélő számára érthető, ha a köznyelvben, a rövidség kedvéért, magyarokról és cigányokról beszélünk.
Előzmény: cigányok ideje (12834)

 

 

Ha valakit egyszerűen nem érdekel, hogy embereket sérthet, bántat, amikor a „köznyelvben” a „rövidség kedvéért”, írd és mondd, egyetlen rövid (szótagnyi) szócska megspórolása okán, nyelvileg megfosztanak számos cigányembert a magyarságától, akkor azt tudomásul kell vennünk, nem tehetünk egyebet. A gyereket még lehet bilire szoktatni, ám egy élemedett korú kivagyi hölgyikét már aligha. Viszont:

 

babarczyeszter 2009.03.14 21:07:51 (12842)

Nem akarnád azt elolvasni, rólam pedig leszállni?

Előzmény: cigányok ideje (12834)

 

Nos, kérném tisztelettel, ez az, ami már nem játszik!

Ha tehát valaki van annyira arrogáns, és maga dönti el, hogy mások mit kötelesek eltűrni a „rövidség kedvéért”, akkor az az ember legyen már oly szintén vagány, és tűrje el a feléje irányuló kritikát is! A rövidet is, a hosszabbat is. Például itt Pixy – nyilván a „rövidség kedvéért” – Babarczy Esztert „szerencsétlen buta tyúknak” nevezte. Ez is megoldás. Számomra roppant ellenszenves, de megoldás.

Ellenszenves, mert én jóval hosszabban fogalmazok. Azt állítom, hogy az entellektüel lét nem diplomagyűjtés kérdése. Az intellektus szó alapvetően attitűdöt jelöl. Vagyis lehet valakinek száz diplomája, ha nem intelligens, nem értelmiségi. A „rövidség kedvéért” így is mondhatjuk: bunkó.

Akiben nincs annyi érzékenység, tapintat, hogy ne bántson meg ismeretlen embereket pusztán restségből („a rövidség kedvéért”), az szellemi környezetszennyező. Bőszen gyakorolja a „köznyelvet”, miközben erősen szennyezi a „köznyelvet”.

 

Lehet valamely állásfoglalást hosszan is megfogalmazni, például így: „Izrael kormánya, túlreagálva a veszélyt, elhamarkodottan és aránytalanul súlyos ellencsapással válaszolt a haifai merényletre; az illetékeseknek többször is meg kellene fontolniuk, hogy milyen módon támadnak civilek lakta területeket”… Illetve lehet így is fogalmazni („a rövidség kedvéért”): „a zsidók megint bebizonyították, hogy gátlástalanul agresszívek”. Sőt a még rövidebb „rövidség kedvéért”: „büdös zsidók”.

 

Lehet sokféleképpen mondani, mind-mind része a „köznyelvnek”. Ezért megismétlem: aki van oly vagány és persze nagyokos, hogy nem veszi figyelembe mások érzékenységét, vagyis ha szerinte mások tűrni kötelesek az ő privát „köznyelvét”, akkor ugyanő legyen már oly szintén vagány, szintén nagyokos, és próbáljon meg ugyanazon köznyelv kritikai részére rinyálás nélkül reflektálni! Tudniillik ez így konzekvens.

 

Miért kéne nékem méltányolnom, hogy Babarczy gyönge intellektus, totál vitaképtelen (miközben persze hiú is, olyan, mint egy beteg páva), ha ő nem méltányolja azon emberek érzékenységét, akiket a bőrük színe cigánnyá stigmáz, s akik kizárólag magyaroknak tartják magukat. Míg vannak olyan cigányok, akik cigányoknak is, de elsősorban magyaroknak vallják magukat. Aztán vannak olyan cigányok is, akik éppúgy vallják magukat cigányoknak, mint magyaroknak. Aztán vannak olyan cigányok, akik inkább cigányoknak, de magyaroknak is vallják magukat.

Igen, ezektől az emberektől vitatja el a „köznyelv” a magyarságot. Mindegyiktől. Aztán pedig magyarázhatják a Babarczy-féle „őspatkányok”, hogy „a cigány is magyar”, ha előtte „őspatkány” nyálukkal végigfertőzték a köznyelvet. Ráadásul minden értelmes indok nélkül (vagyishogy csak „a rövidség kedvéért”). Miközben nem szakad le az arcukról a bőr az ilyen „lenyűgöző entellektüeleknek”.

 

Ugyanakkor kétségtelen, akadnak a cigányok között is bunkók. Hogy cigányul mondjam: „parasztok”.

 

Cappuccino 2009.03.14 21:53:34 Š (12847)

már hogyne volna magyar a magyar cigány.

Azt hogy illeszted bele eme nagyívű kijelentésedbe, hogy ők a többségi társadalomra használt "magyar" kifejezéssel és a vele összefüggésében használt - saját magukra alkalmazott - cigány kifejezéssel élnek, de facto népként megkülönböztetve a cigányt és a magyart?

Előzmény: babarczyeszter (12842)

 

 

Elképzelhető, hogy vannak ilyen cigányok. Én speciel egyet sem ismerek, a cigányok általában gádzsókról, parasztokról beszélnek, de nem zárom ki, lehetnek közöttük is tahók (akár többen is lehetnek). És persze növekedhet is a számuk, különösen, ha a Babarczy-féle suvernyákok „köznyelve” egyenesen oktrojálja rájuk a leegyszerűsítő sémát: „romák és magyarok”. Viszont. Pontosan erről van szó: nem Babarczy Eszter különböztet meg „cigány és magyar népet”, hiszen ő maga mondja: „már hogyne volna magyar a magyar cigány”. Nem a hasonlóképpen primitív cigányember különböztet meg „cigány és magyar népet”, mert hát ő sem tudja, szegénykém, hogy mit beszél (agyilag miért volna különb a putri-cigány, mint Babarczy Eszter?), hanem pontosan a „köznyelv” különböztet meg „cigány és magyar népet”. Észrevétlenül. A „köznyelvben” mindenki mondja a magáét, mindenki nyomatja a „meg nem gondolt gondolatot”, miközben senki sem akarja, hogy az legyen a nóta vége, ami a dologból kirohad a legvégén.

És pontosan erről, a látens fasizmusról szól József Attila [Ős patkány terjeszt kórt…] kezdetű verse (ezért idézem sokszor).

József Attila 1937-ben írta a költeményt. Majd alig néhány esztendő múltán Magyarországon is összeterelték a vidéki zsidóságot, bevagonírozták, majd meggyilkolták őket Auschwitzban.

Sokan akarták, hogy így legyen? Nem sokan akarták. Sokan zsidóztak, büdöszsidóztak a „köznyelvben” „a rövidség kedvéért”? Sokan büdöszsidóztak.

Miközben ugyanolyan sokan állítják, hogy nincs igaza a költőzseninek, nincs összefüggés a „köznyelv” fertőzöttsége, az „őspatkányok” taplósága, illetve pl. az auschwitzi emberégetés között.

 

Van összefüggés. Ha a „köznyelv” hozzászoktatja magát ahhoz, hogy a „büdös zsidó” büdös zsidó (idézőjel nélkül), akkor ne csodálkozzék a „köznyelv”, ha egyszer csak valakik már terelik is a zsidókat, és viszik őket elgázosítani. Hát hiszen „büdös zsidók”-ról volt szó éveken át.

A jámbor publicista is nyomja a csetelős dumát. Nem gondol bele (miért is gondolna bele, hiszen a spórolós „köznyelv” a tudatába égette a „tömör igazságot”: rinyazsidó, roma vs. magyar), senki nem gondolja végig a gondolatot, csak mondja.

Nyilvánvaló: nem a „köznyelv” tereli a zsidót Auschwitzba, a „köznyelv” csak nézi, hogy valakik viszik, sőt még sajnálkozik is rajta, mint Szabó Dezső parasztembere a kapufélfának támaszkodván a deportáltak menetét figyelve: „szegín büdös zsidók”.

 

Pontosan erről beszél József Attila, amikor az „őspatkányi” fertőzöttségről ír.

És természetesen ugyanez vonatkozik a cigánykérdésre is.

Az „őspatkány” észrevétlenül fertőz. A legkevésbé az „őspatkány” tudja, hogy ő is fertőzött, ő is kórokozó, annyit tud magáról, hogy ő marhára populáris; annyiban demokrata, amennyiben a „köznyelv” elfogadott sémáját használja a demokratikus „rövidség kedvéért”.

 

Rendben van. Sőt még azt is értem, hogy az ilyen ember „lenyűgöző entellektüelnek” tartja magát. (Én pedig egy Robert de Niróba ojtott József Attilának tartom magam.)

Vagyis csak azt nem értem, hogy milyen morális alapon várja el az efféle rinya néni a kritika alóli mentességet?

Milyen alapon várja el, hogy „leszálljanak róla”?

 

Egyszerű ugyanis a megoldás: ha Babarczy Eszter „leszáll” a cigányság idiotisztikus megkülönböztetéséről, akkor mi leszállunk Babarczy Eszterről. Ennyi. Mindenkiről leszállunk, aki értelmes mondatokat fogalmaz, szabatosan beszél.

 

Tudjuk, a szabatosság azt jelenti a Babarczy-bugrisok „köznyelvében”, hogy röviden, „a rövidség kedvéért” stb., tudjuk ezt, ha megkérdezel szinte bárkit, száz „köznyelvista” közül száz fogja így definiálni a szabatosság fogalmát: tömör beszéd. Igen, de ne a csetelős babarczyeszterek által megfertőzött, lenyúzott „köznyelv” legyen már a mérce! Az értelmes (entellektüel) közbeszédben ugyanis a szabatosság nem pusztán rövidséget, tömörséget, hanem a „kelleténél sem nem hosszabb, sem nem rövidebb” fogalmazási módot jelent.

Ezt is illene tudni egy „lenyűgöző entellektüelnek”. Olyan „entellektüelnek”, aki ugye „magyarból” is gyűjtött már fényes diplomát.

 

Tehát, ha a „roma-magyar” nyelvi szerkezet sérthet emberi érzékenységet, akkor veszem a fáradságot, s megtoldom a „köznyelvet” egyetlen rövidke szóval, így azután cigányokról (romákról), illetve „nem cigányokról” beszélek. Majd ezután, és csakis ezután mondhatom el magamról, hogy értelmesen, intelligensen, szabatosan fogalmaztam. Továbbá: ekkor és csakis ekkor várhatom el joggal, hogy „leszálljanak” rólam az interneten.