"Azt viszont nem értem, hogy miért bunkó a KE?"

Mert a diplomácia szabályai szerint, nem nyilatkozgatunk olyan dolgokról, amikről még csak tárgyalások sem folynak, vagy a tárgyalások, még egyeztetés szintjén vannak.

Ezzel szemben a Magyarországi politika úgy kezeli a kérdést, mintha a románok csak arra várnának, hogy végre aláírhassák a magyar javaslatot.
Először egyezkedni, tárgyalmi kell és csak olyan nyilatkozatokat tenni a nyilvánosság számára, ami a másik fél érdekeit és stratégiáját nem sérti. Esetleg egyetértés van.

A tárgyaló asztalnál kell keménynek lenni, nem a sajtótájékoztatón.

Egy Sólyom Laci az mond, ott mond amit és ahol akar. Egy Sólyom László, ha közjogi méltóság lesz, akkor vigyáznia kell a szájára.

Egyébként amiről beszélek, az nagyon hasonlít egy üzleti tárgyalásra, vagy egy állás interjúra. Aláírásig még megy képmutatás, a bájvigyor és nagyon kemény alkudozás. Aztán semmi nem számít, csak ami az aláírott szerződésben szerepel. Akkor már lehet köpködni is a másikra, de kulturált ember nem tesz ilyet. Már csak azért sem, mert lesz még aláírni valója az életben.

Sajnos Magyarországon az emberek (kivált képen a politikusok) hozzászoktak, hogy bármit megtehetnek büntetlenül, minden felelősségre vonástól mentesen. De a határokon átlépve, más szokások vannak. ahhoz már kevesen tudnak alkalmazkodni. Illene a KE-nek is felismerni, hogy diplomácia az nem egyenlő a diplomáciai mentességgel, amivel a kedves kollégái oly nagy szeretettel élnek vissza. A diplomácia egy nagyon összetett, bonyolult feladat. Egész embert kíván. Aki egyszer köztársasági elnök lett, az többé nem lehet magán ember. nem nyilatkozhat magánemberként.
Göncz Árpád sem teheti, pedig lassan feledésbe merül neve. Ha sosem lett volna KE, akkor viszont azt mondana, amit akar.