Nem így van: az összeesküvéselmélet egy pontosan leírható, jól megmutatható logikai hibákra és egyéb jellemzőkre felépített diskurzustípus neve.

 

A hibái lényege és leíró potenciálja zéró értékének kulcsa  nem az elméletben magában van, hanem abban a módszerben, ami kiagyalóit elvezeti a felépítéséhez illetve abban a módban, ahogyan hívői interpretációjában ellenáll minden korrekciós kísérletnek, falszifikációs próbálkozásnak. Tehát valójában az elmélet csak annyiban hibás, amennyiben cáfolhatatlan.

 

Ez a tulajdonsága okozza, hogy a felszínen összekeverhető a, mondjuk így, kalandos és felszín mögötti összefüggésekre mutató elméletekkel, ezért mondhatja pindiy, amit mond.

 

De a valódi összeesküvéselmélet a maga falszifikálhatatlanságával teljesen értéktelen és használhatatlan a tények és körülmények leírására és az események rendszerének modellezésére, ellenben igen jól használható  szorongások kifejezésére és manipulációjára, a tényekkel összeegyeztethetetlen életérzések racionalizációjára.

 

Én személyesen azt gondolom, hogy Eszternek igaza van abban, hogy  a magyar közéleti hangban bizonyos rosszul megközelített traumák és főleg az ezekre rakódott foghíjas és az ország ill nemzet jelentőségét mulatságos mértéktelenséggel felnagyító gagyi legendák, meg egy alapvető éretlenség és felelősségtelenség miatt - legalábbis az általam érzékelt európai közeghez képest - sokkal látványosabban vannak jelen az összeesküvéselméletekre épített narratívák.

 

De persze ennek semmi köze ahhoz a tényhez, hogy aki a világot csak rejtélyes vagy éppen biztos kézzel azonosított gonosz háttérerők homokozójaként, magát meg cselekvésképtelen, legföljebb tűrő, majd fellázadó áldozatként képes látni, attól még rosszindulatú manipulátorok valóban elorozhatnak ezt-azt sötét alkuk alapján - csak a két dolognak nincs köze egymáshoz.

 

Hacsaknek mannyi, hogy az összeesküvéselméletekben élő ember a valóságos kártételeknek is sokkal könnyebben esik áldozatul (gyakran éppen az őt összeesküvéselméletekkel manipulálók részéről), mint a saját maga által  felismert összefüggéseket is kritikusan szemlélni képes autónóm polgár.

 

Összeesküvéelméletek hálójában vergődve a valódi, komplex és rejtett szövetű disznóságokat sokkal kevésbé lehet észrevenni és megérteni, mivel az összeesküvésleméletek logikai konstrukciója mindig extrémen deduktív, tehát az elméletbe épített tényanyagból vagy annak látszó állításokból mindig kizárólag csak annyi hasznosul, amennyi a korlátolt alaptétel igazolására szolgál.