Szerintem most túlérzékenységi reakció tört ki belőled.
Egyrészt, olyan rád vonatkozó kijelentéseket is nekem tulajdonítasz (nevetségesség, monománia), amelyeket nem én írtam. Ez több mint nem esik jól.

Az öngyilkosságot el tudom fogadni, amennyiben 2-3 megalapozott közvetett bizonyítékot (authentikus búcsúlevél, hangos vagy néma szuicid segélykéréssel felérő kommunikáció, elbúcsúzás), tudnak produkálni mellette. Közvetlen bizonyíték a holttesten vagy a helyszínen lett volna, ha olyan típusú öngyilkosság történik. Ez nem olyan típusú volt, nincsen közvetlen bizonyítékunk, és a megismert körülmények nem tudták megerősíteni, szolgáltatni a közvetett bizonyítékokat sem. Egyedül az a deduktív módszertan marad "bizonyításként", ami az idegenkezű bűncselemény gyanújának kizárásával próbál eljutni az öngyilkosság feltételezéséhez. Azaz, és ez a lényeg, az idegenkezű bűncselekmény vagy a halállal végződő baleset gyanújának kizárása felől kell az esetet ízekre szedni, és amikor már semmi támpont nem marad, ami ezt a feltételezést erősítené, akkor marad az öngyilkosság.
Eddig egyetérthetünk?
Az idegenkezű bűncselekmény gyanúja elovadni látszik, a megtalált holttesten feltárt nyomok alapján. Viszont néhány nem lezárt körülmény még mindig akad, amely egy halállal végződő baleset és egy a körülményekben való idegen személy részvételét még nem megnyugtatóan zárják le. Mindaddig, amíg ezek nyitva vannak, nem mondhatjuk ki, hogy az öngyilkosság az igazság.
Ebben is egyetérthetünk?

Vízbefulladásos öngyilkosság nem tudom, mennyire gyakori (olvastam, de elfelejtettem), de nem zárható ki tenger-, tó- vagy folyóparti településeken. Az önagresszió mértéke nagyban befolyásolja az öngyilkosság választott módját. Tehát ez általában nem esetleges választáson múlik, az egyén pszichés alkatától nagyrészt függ. O. személyiségi környezettanulmánya nélkül nem lehet megalapozottan meghatározni a pszichés alkatot (és a rokonok ismerősök interpretációjának gondos értékelése csak az egyik módja ennek). Nem tudjuk, milyen pszichés alkata volt. Az, hogy Ophélie volt a keresztneve, lehet fátumként hordozott körülmény is, ez nem vicc, nem szabad figyelmen kívül hagyni, de túlértékelni sem. Szóval, hiányzik a valószínűsíthető pszichés alkat, amely alapján feltételezhető a vízbefulladásos önagresszió vagy egy másik fajta valószínűbbnek tartható. Az alkoholizáló, bulizó alkat, amely esetleg egy bipólusú személyiséget takar, attól függően, hogy melyik ciklusban van, képes lehet látványos, fájdalmas önagresszióra (felvágja az ereit), de fájdalmatlan, "kíméletes" módszerre is (gyógyszer, gáz). A vízbefulladás az önagressziónak egy speciális esete, amely inkább a fájdalmas kategória.

Van egy szülő, aki extrémen hevesen vitatja az öngyilkosság lehetőségét. A reakciója meghaladja a normális átlag küszöbértékét, az áldozat profilfelépítésének örvén jó lenne tüzetesen utánajárni, miért ez a heves ellenérzés? Voltak korábban is O-nak öngyilkossági hajlamra utaló megnyilvánulásai? Ezeket próbálja B. úr ilyen heves módon tagadni, tudat alatt elnyomni? Ennek mindenképpen szeretném, ha utánajárnának és meggyőző válaszokkal bírnának rá, mert kulcsa lehet a történetnek.