borzimorzi 2009.03.12 15:24:51 (12692)

TGM-mel életemben egyszer próbáltam meg beszélgetni, de rá kellett jönnöm, hogy számára a kommunikáció azt jelenti, hogy előadást tart az önmagánál hülyébbeknek tartott szerencsétleneknek. Valahogy nem vágyom ismétlésre.

Mintegy 10 perc alatt sikerült meggyőznie arról, hogy az elméleti tudása mellé semmiféle gyakorlati, tapasztalati tudással nem vértezte fel magát, és tántoríthatatlanul hisz a deduktív logika szupremáciájában. Vagyis abban, hogy a társadalmi jelenségek megértése nem elsősorban induktív logika mentén képzelhető el, ahogyan én sokszor teszem, vagyis azzal a módszerrel, hogy az ember a tapasztalati tényeket aprólékosan összegyűjti, és megkeresi az összefüggéseket. Vagyis nagyjából úgy dolgozik, ahogy a régész, mikor a kis darabokból összeállít egy antik vázát. Nem, a TGM-típusú ember a deduktív logika képzelt felsőbbrendűségétől megmámorosodva csakis felülről lefelé tartó levezetéseket fogad el, vagyis már leírt jelenségek megnyilvánulásait keresi a társadalomban. Gyakorlatilag a tankönyvi alaptípusokhoz keresi a példákat.

Előzmény: babarczyeszter (12689)

 

 

Na, ezt fejtse meg valaki! Vajon miért „próbál meg beszélgetni” egy borzimorzi Tamás Gáspár Miklóssal? Illetve miért várja el Tamás Gáspár Miklóstól, hogy meghallgassa az idétlenségeit, ha egyszer ő akart találkozni a híres emberrel, és nem fordítva.

Mert odáig logikus, hogy bármely borzimorzi olvassa az újságot (folyóiratot stb.), tetszenek néki Tamás Gáspár Miklós cikkei, szeretne még többet hallani a szerzőtől, ezért fölkeresi és kérdez valamit, vagy megkéri, beszéljen hozzá személyesen egy kicsit. Minden sznob vakarcsnak ez az álma. Amire pedig Tamás Gáspár Miklós rááll (ha van éppen ideje), és beszél. Tehát nem arról van szó, hogy Tamás Gáspár Miklós olvasta a Filozófiai Szemlében borzimorzi mellbevágó dolgozatát és kapta a telefont, fölhívta borzimorzit, hogy jaj, hogy fogadja már valamikor, mert nagyon szeretne vele beszélni. Nem ez történt. Hanem fordítva történt.

Egyébként személyes tapasztalatom: az ilyen borzimorzik elképesztően arcátlanok tudnak lenni. Mert nem elég, hogy kierőszakolják a számukra érdekesnek tűnő emberrel való találkozást, de még a halálig untatni is képesek volnának. Bejelentkezik az illető, megérkezik hozzád, és azt mondja minden átmenet nélkül: borzimorzi vagyok, borzimorzi , ügyü-bügyü, kommunikáljunk, gyügyü-mügyü, egyenrangúan és jó hosszan!

Na most tényleg, a fasznak van erre szüksége!

 

Én a magam részéről nem volnék oda túlzottan Tamás Gáspár Miklósért, de abban egész biztos vagyok, hogy a filozófus már régen túl van a fönt idézett tudálékosságon. Nyilván a pusztulásig untatja, ha esetenként betoppan hozzá egy-egy borzimorzi, és nagyon elkezdené magyarázni a hülyeségeit a „deduktív logikáról”. Miközben még annyit sem tud a jámbor, hogy nincs deduktív logika, hanem logika van, amelynek része a deduktív, az induktív, sőt a traduktív következtetés, borzimorzi nem tudja, mi a különbség a logika és a következtetés között, a tradukcióról láthatóan harangozni sem hallott, ámde azért ki akarná oktatni Tamás Gáspár Miklóst „deduktív logikából”.

Ilyenek a borzimorzik. Ismerek belőlük néhányat magam is.

És persze roppantul csodálkoznak, sőt megsértődnek nagyon, ha Tamás Gáspár Miklós kirúgja őket a francba.

Mert, mondom, nem az baj, hogy ostobák a borzimorzik, hanem még szemtelenek is, bekéredzkednek valakihez, majd elkezdenék magyarázni vendéglátójuknak, hogy „a tankönyvi alaptípusokhoz keresi a példákat”. Ráadásul olyan unalmasan, mint a tejeszacskó.

Tamás Gáspár Miklósról sok rosszat el lehet (és el is kell) mondani, de azt, hogy doktriner volna, éppen nem lehet. Tamás Gáspár Miklós szuverén agyalja ki a metamorfózisait. Az ugyanis semmilyen tankönyvből nem olvasható ki, hogy egyik nap grófi arisztokrata vagyok, a másik nap ultrabalos támadó. Ez esetleg póz, sznobéria, de semmiképpen sem doktrinerség.

Tehát Tamás Gáspár Miklós akár hülye, akár nem, teljes joggal hajtja el magától az olyan borzimorzikat, akiknek nem elég, hogy személyesen vigyoroghatnak rá a nagy emberre, mint a belezett tök, hanem még tanítgatnák is olyasmiről („deduktív logikáról”), ami nincsen.

 

(A régi vicc az „abszolút pofátlan” emberről: odakulál az ajtód elé, majd bekopog az ablakon papírét, hogy kitörölhesse a valagát.)

 

Csak egyetlen példa. Mi az, ami még Tamás Gáspár Miklóst is arra készteti, hogy sajátmagát szúrja tökön, amikor egy borzimorzi tudálékoskodását hallgatja:

 

borzimorzi 2009.03.12 15:24:51 (12692)

[TGM] … tántoríthatatlanul hisz a deduktív logika szupremáciájában. Vagyis abban, hogy a társadalmi jelenségek megértése nem elsősorban induktív logika mentén képzelhető el, ahogyan én sokszor teszem…

Előzmény: babarczyeszter (12689)

 

Majd pontosan 5 azaz öt mondattal alább:

 

borzimorzi 2009.03.12 15:24:51 (12692)

Ha nem haragszol, én fenntartom azt a véleményemet, hogy az induktív és a deduktív logikát egyenrangúnak tartom…

Előzmény: babarczyeszter (12689)

 

A két kijelentés között eltelt kb. 25 másodperc, mialatt e borzimorzi teljesen elfelejtette, hogy mi a bánatot is zagyvált röviddel előtte. Képtelen eldönteni, hogy az „induktív logikát” elsődlegesnek, vagy inkább egyenrangúnak tartsa-e.

Hát egyáltalán nem csodálom, hogy Tamás Gáspár Miklósnak is bezöldült a búrája tőle, szerintem valami ilyesmit mondhatott végül: ha nem akarod már hallgatni, amit magyarázok néked, akkor idd meg szépen a kávédat, morzikám, és húzz el a borzas szupremáciádba!

Tudniillik ez pontosan így működik. Nincs ezen semmi csodálkoznivaló.