Jó reggelt!
Este újfent megnéztem Marriner és a Svizzera Italiana koncertjét, Dvorak VIII. szimfóniájával.

Éééés még mindig nagyon tetszett. Most direkt odafigyeltem több kifejezett apróságra is, amin eddig átsiklottam.(múltkoriban "csak" a zenét élveztem, most ennél jóval többet tettem)

Szóval: szerintem eredendően zeneileg is nagyon jó előadás volt. Marriner nem kapkodta el, minden a helyén volt, szépen kijátszották a hangokat, senki nem játszotta túl a (számomra fontos) másikat. Talán egyedül a 3. tételt kezdték lendületesebben, de csak a legelejét, később az is megfelelő tempóban élt.

Ami pedig kifejezetten kiemelést érdemel, a kamerák játéka!
Fantasztikusan felépített előadás, szuper vágásokkal (legalábbis számomra), én épp ilyennek képzelek egy jól felépített nagyzenekari koncertfelvételt.
Mindig az épp hangsúlyozott terület volt a képernyőn . Az újonnan belépő hangszert mutatta a kamera. Ha épp ismétlődött a zenei fordulat, akkor a karmestert mutatták, ha az egész zenekar bekapcsolódott, akkor nagytotált adtak. Szólónál a szólóhangszerre közelítettek. Jó volt látni, mikor épp milyen hangszer játszik, sokkal jobban lehetett érzékelni így a hangokat, odafigyelni a hangszerekre...
Valóban még a felvétel is meg volt "komponálva". És nem kapkodták a képeket, élvezhető, nyugodt felvétel, métó a zenéhez (1999-es).
Minden szempontból felülmúlja a Mehta-féle előadást!