Bocs az elkésett vàlaszért. De most talàltam meg a kérdést.

Nem Olaszorszàgban élunk (ott is laktunk), hanem most éppen Franciaorszàgban. A kis falut Billiat-nak hivjàk, a legkozelebbi kisvàros tolunk 8Km, Bellegarde sur Valserine.

A kedvesem itt kapott munkat egy baràtjàtol 2004-ben, aki bevette  egy muanyag csoveket gyàrto kisuzembe mint kereskedelmi vezeto.

Elotte férjuram egy nemzetkozi cégnél csinàlta ugyanezt Bruxellesben. Cég eladva a konkurenciànak, emberek leépitve. Négy év munka nélkul, ebbol két év fizetéssel, egy elvetél cég alapitàsàval.

Azon a nevezetes szeptember 11-en hoztam repulon haza Budapestrol az uj cég reklàmpapirjait, amit egy magyar grafikus baràtom tervezett meg . Nem engedtek minket leszàllni a bruxelli repulotéren, keringtunk amig kifogyott az uzemanyag.

Amikor végre leszàlltunk sem ertettem mi tortént. Egy reptéri merényletre gondoltam, féltettem kisfiunkat, aki kocsivaj jott értem, és oràk ota ott vàrt a gépfegyveres katonàk mellett.

Ilyen légkorben az uj  cég nem igazàn indult el. ( de jo sokba kerult).

Szegény kedvesem, ott talàlta magàt munka nélkul  44 évesen. Tul "oreg" és tul dràga. En keràmia szakkoroket tartottam iskolàkban, nagyon élveztem, de ebbol nem lehet sem megélni, sem kolcsont visszafizetni. Igy aztàn hàz bérbeadva (fizette a kolcsont és a fiuk tanulmànyait), mi meg itt, a vilàg végén.  

Azota férjuram megint bizonyitott. A itteni kis cég egyre nagyobb lett, vettek egy màsik céget, meg egy harmadikat.

2007 augusztusa ota Maconba autozik naponta (115Km oda, ugyanennyi vissza)

Este àltalàban elalszik mire tàlalom a vacsoràt.

En meg itt egyedul. A hegyvidéki emberek nem tul beszédesek. Fiaim Bruxellesben, anyukàm, baràtaim Budapesten. 

Kb két hete  fellàzadtam! Màr csomagolok. Még nem tudom, hol fogunk lakni, de a  munkahelyéhez kozel. Akkor is, ha sokba kerul. Akkor is, ha nem tudjuk meddig marad munkàjuk. (Itt is gazdasàgi krizis, de a munkasokat egyenlore fizetik munka nélkul is. Meddig?   )

Sorry, ha hosszu voltam