Ó, annyira nem aggasztó a történet, még előfelvételis honvédségi koromban egy hónapra Kaposvárra vezényeltek minket, ahol olyan kellemetlen emberekre kellett vigyázni. Mondjuk jó stratégia volt, mert ha zúgolódtak, akkor bementem, meglátták edzett dokkmunkás felsőtestemet (talán ~50kg-vaságy volt akkoriban) és olyan kacagásban törtek ki, hogy egyből nyugalom lett. Szóval inkább a szipológiai hadviselés jött be nekem a marcona tettek helyett...

Életem egyetlen állva alvási élménye is ide kötődik. Mivel 24 óráig kellett egyfolytában őrködni (pihenőidőben meg C64 könyvet bújtam) ezért az ember hajnal 2-3 között igen álmos tud lenni, főleg, hogy se forgalom, senki, csak csend. Ezért belebújtam a (~20kg-os) őrbundába (mert amúgy igen hűvös a hajnal) és finoman felakasztottam a bunda fogasával magam az őrbódé ruhaakasztójára. Azonban ez csak egy darabig bírta a 20+50kg-os - gyártó által nem tervezett - terhelést, majd legszebb álmom közepén letört és én, mint az ólajtó kidőltem a ceruza alakú bódéból. Még szerencse, hogy a puha géppisztolyra estem, meg az őrbunda is csillapított, csak kellemetlen dolog teljes nyugalomból olyan fertelmes csörömpölésre ébredni egyből...