"Mennyire valószínütlen hogy egy zsidó népömeg fennmarad németországban annélkül hogy kulturálisan asszimilálták volna."

 

A vallási különállástól maradt fenn egy vallásilag monolit államban. Egy olyan korszakban, amikor a vallás volt az egyetlen társadalomszervező ideológia. Amikor ennek helyébe ismét a törzsi (azaz nemzeti) ideológia lépett, akkor megkezdődött a gyors beolvadás mindenütt, ahol nem törekedtek szándékosan a zsidók kirekesztésére. Hollandiában, Angliában, Franciaországban, a skandináv államokban gyakorlatilag a teljes zsidóság beolvadt, de még Magyarországon is a nagyon nagy része. 

 

Érdemes megnézni ugyanezt a folyamatot a nyugat-európai arabokkal, törökökkel. Aki nem vallásos és teljesíti a befogadó társadalom "nemzeti" minimumát, azaz megtanulja a nyelvet, akar dolgozni, ha kap munkát, iskolába járatja gyerekeit, az beolvad egy generáción belül. Aki saját ideológiájának, az iszlámnak bűvöletében él, az nem tud beolvadni akkor se, ha franciább a franciánál.

 

"Mennyire valószínűtlen hogy egy görög néptömeg fennmarad alexandriában annélkül hogy kulturálisan asszimilálták volna?"

 

Az arab időszakban gondolod? Hányan maradtak közülük görögök, akik áttértek az iszlámra? Egy darab se. Mert hogy az iszlám hódítás előtt Alexandria volt a keresztény világ második legnagyobb városa és minden lakója görög nyelvű volt. Mára marad ebből néhány ezer, akiket a keresztény hitük megóvott a beolvadástól. A libanoni maronitákat vagy a szír ortodoxokat hasonló helyzetben a vallásuk se óvta meg.

 

"ahogy mindenki mást, és ezek (pláne rabszolgaságból azonnal szabadulva) katonai erőt képeztek. "

Nyilván Spartacusék sem képeztek katonai erőt, sem Dózsáék."

 

Nagyon jó példákat hoztál. Spartakusék mozgalma egy szük gladiátor-elit fegyveres kitörési kísérlete volt, olyan embereké, akiket egész életükben harcra képeztek ki. A mozagalom gyözelmet győzelemre halmozott, ameddig nem csatlakoztak hozzájuka  földekről felszabadított tömegek, onnantól halálra voltak ítélve.

 

Dózsa mozgalma meg végvári zsoldosok által irányított módos paraszt népfelkelők harca volt, nem alultáplált, éhező rabszolgáké.

 

Elfogadom, hogy igazad van, ha hozol forrást arra, hogy az avariszi szolgahadat korábbi "gladiátorok" vagy hivatásos katonák vezették.

 

"Most kemény fizikia munkét végző földműmesekről beszélünk, akik mindenkor a katonaság magját alkották."

 

A birodalmi Egyiptomban nem voltak agrár-rabszolgák. Ezek egy ezer, ezerötszáz évvel későbbi kor visszavetítései. Egyben szépen árulkodnak róla, hogy a Biblia vonatkozó kommentárjai valójában mikoriak.

 

Az egyiptomi társadalom etnikailag és kulturálisan monolit volt. Ha lerohanta és katonailag elfoglalta egy idegen sereg, az nem eredményezett mást, mint dinasztaváltást. A hódítók egy generáción belül beolvadtak. A líbiai, núbiai dinasztiák így keletkeztek. A kulturális és politikai kontinuitás zavartalan volt.

 

A Hükszosz uralom annyiból volt más, hogy a hosszú és vszleg nagy emberveszteséggel járó háborúk szétverték a birodalmat, elpusztították annak elitjét, így a hükszoszok az általuk megszállt Alsó-Egyiptomban nem tudtak birodalmat létrehozni (tovább működtetni), hanem a túlélő városokat sarcolgatták. Aztán 150-200 év múlva Felső-Egyiptom megerősödött annyira, hogy megverte a hükszoszokat és kiterjesztette saját birodalmi közigazgatását is az alsó-egyiptomi területekre.

 

Azt állítom pusztán logikai alapon, hogy a megszálló (felszabadító) felső-egyiptomiak nem hagyhattak életben olyanokat, akik a hükszosz uralomhoz kötődtek. Azoknak nem volt helye a helyreállított birodalomban, állandó veszélyforrást jelentettek volna. Pláne nem egy tömbben egy olyan stratégiai helyen, mint ahol Avarisz fekszik.