„Csak annyi a mentségem, hogy fel voltam háborodva és még erősen fáradt/álmos voltam...”

 

 

Ez nem mentség, sőt ellenkezőleg. Egyébként pontosan erről írtam tegnap, ha fölháborodásból ítélsz, Orbán Viktor biztosan megszívat. Vagy valaki más, végül is mindegy, a lényeg, hogy mentálisan ki vagy szolgáltatva a környezetednek. Azt hiszed valamiről, hogy az a te nagy bölcsességed terméke, szuverén gondolat, miközben mások csöpögtetik beléd kívülről a privát véleményedet, mégpedig kizárólag azért, hogy told a szekerüket hegyeken át, hogy meggazdagodjanak a fölháborodásaid által. Majd még csak egy elismerő biccentést sem vetnek oda érte cserébe, esetleg megjegyzik kajánul (a füled hallatára): te is a „borzalmas tagsághoz” tartozol.

 

Nézd csak meg, Babarczy Eszter is marhára eredetinek képzeli magát, „középen állónak” képzeli magát, olyan publicistának (miként szegény Esterházy írja róla), aki „megspektálja innét is, onnét is a dolgokat”.

A valóság viszont az, hogy Babarczynak minden spektálása, „eredetisége” indulatilag motivált majmolás. Bármely szövegéről megmondom, kinek a könyökéből szopogatta ki, majd nyálazta elő, a „fejberúgó költészettől” a „rohadt és mélységes közép-európaiság”...

 

Az az ember ítél helyesen, aki észnél van. Nem az, aki akarja, hanem aki érti az igazságot.

 

József Attila szerint „úgy szabadulsz, ha kényedül / nem raksz magadnak olyan házat, / melybe háziúr települ”.

 

A következő a paradoxona a dolognak (ezt már grátisz mondom): ha publikálsz (nem álmosan/csipásan persze és még kevésbé indulatosan), ne a saját véleményeddel ágálj, mert akkor egészen biztos, hogy mások hülye vélekedéseit vezeted elő (álmosan, ergo ha lehet, még az eredetinél is rosszabbul), hanem mindig mások véleményét ismertesd! Valakiét. Illetve azét is, aki épp az ellenkezőjét állítja. Semlegesen beszélj róla. Mintegy TIT-alapon. Ne foglalkozz egyelőre mással!

Na most, ha így publikálsz, olyan cirka 10-15 éven keresztül állhatatosan, akkor egyszer csak azt veszed észre magadon, hogy nini!, eredeti hangom van.

Sőt utánozhatod is valaki fogalmazási stílusát, de nem sumákul, nem eredetiséget mímelve (mint Babarczy Eszter), hanem nyíltan fölvállalva: nékem most ennek az embernek a stílusa testszik.

 

Így alakulhat ki benned az eredetiség, mint isten adománya, merthogy így történt ez még egy Picassónál is, egy József Attilánál is, mindenkinél.

 

Tehát. Az első lépés, hogy ébredés után tornássz egy félórácskát (persze intenzíven), majd zuhanyozz le jéghideg vízzel (közben sziszegheted nyugodtan a fogaid közt: mocskos Fel Bundy, tosznád meg a nénikédet, hogy erre rávettél engem – nálam ugyanis ez bevált, nem mondom meg, kit átkozok zuhanyozás közben, mert ismert ember), majd ezután kajálj egy keveset (ha kövér vagy, répát egyél zeller zöldjével), és ezután, de csakis ezután bekapcsolhatod a számítógépet.

 

Ennyi a fortélya a dolognak.