A legritkább esetben bukkan fel valaki kész fordítással. A dolgok normális menete ugyanis az, hogy először valaki megveszi a kiadási jogot (miután jó esetben a saját kiadói eszközeivel felmérte a piaci lehetőségeket, az ugyanis édeskevés, hogy nekem, Tóth Kettő Gézának tetszett ez a könyv), aztán lefordíttatja. Az önjelölt fordító ugyanis nagyon könnyen azon kaphatja magát, hogy amíg ő dolgozott valamin (amiről a kutya nem tudott, ugye), addig másvalaki megvette a jogokat, és kiadta a munkát másnak. A másik lehetőség pedig, hogy senkit nem érdekel a nagyszerű fordítás, mert tök mindegy, milyen okból nem megy át a kiadhatósági rostán. Ezeket az eseteket szalonképes kifejezéssel úgy hívják, hogy pech. Pechre pedig okos ember nem gyúr. :)

Shal