A legviccesebb kritikák különben azok, mikor azzal jönnek a szakértők, hogy ez meg ez a zenekart ezt és ezt akarja utánozni. Ezek baromi rosszul tudnak esni. Én komolyan úgy gondolom, hogy a zenekarok 99%-a nem úgy áll neki, még a legelcsépeltebbek sem, hogy "na most másoljuk le faszán a toolt/iron maident/madonnát/karelgottot/stb höhö és kurva jó lesz, megszedjük magunkat". Ez legfeljebb menedzseri gondolkodás, és eszerint sajnos a kritikaírók egy része is inkább ezt a világlátást osztja, nem a zenerajongóét.
A másik baj, hogy az Angerteát kb úgy állítják már be, néha még azok is, akik szeretik, mintha valami annyira elvont zene volna, hogy direkt elriasztják a hallgatókat. Ez nem igaz, főleg nem az új lemezre, amin pl. sokkal több dallamos (ez a szó is már milyen égőn hangzik manapság:)), ének van fogódzónak, csak mondjuk nem a legunalmasabb pop akkordmenetekre, és nem olyan, amikre rá lehet írni, hogy "fogós" "ultramelodikus" meg nem tudom milyen hülyeségek vannak még divatban. A zene meg eddig is csak azt riasztotta el, akinek a négynegyedes bólogatásig terjed az agya.
A másik probléma, hogy hála a rokkörökéselpusztíthatatlan zenekaroknak, magyar előadóktól metalt hallgatni alapból égőnek tűnik elsőre, hiszen az istenadta gimnazista:) rögtön acélszívekre asszociál...én is csak kb. 3 éve kezdtem el felfedezni a zsír magyar zenekarokat, de van pár ismerősöm, akik még mindig alapból kikötik, hogy a magyar rockzene csak szar lehet, és ilyen médiaháttérrel nem is csoda. Így aztán maradnak a menő amerikai experimentálprogresszív zenekarok (amik persze kurvajók), amikre ráadásul a kritikus bácsik és nénik is elégedetten bólogatnak.
Bár most már úgy látszik, javul a helyzet.
Ja és én sem faszt szerettem volna szopni és nem is bérelt fel a zenekar.:)