De épp erről beszélek. Hogy ezt az (ön)megítélést befolyásolja rossz irányba egy ilyen kritika. Teszem azt van egy gyereked (persze ezt sem tudom milyen érzés, mivel nem vagyok szülő, de ha már ilyen pátoszos vagy maradjunk a megszült dal párhuzamnál), de sejtem, ha világra jön ő a legszebb, a legokosabb számodra stb. De aztán látod a hibáit is, ha beadod egy suliba (vö. kritika alá veted) próbálsz erősebb iskolát választani, ahol nem kap minden feleletére ötöst mert a többi gyerek még nála is butább. Aztán, bár igaz, hogy ott ő lesz az eminens (ami szintén szülhet ellenérzést) de az életben szart sem ér vele és jobban jár ha meg van neki mondva, hogy ő bizony közepes tanuló és e szerint lép tovább. Neked továbbra is ő a legkedvesebb meg mit tudom én, de a esélyeit, kvalitásait, lehetőségeit jobban látod, és ő maga is jobban látja majd. Persze a magyar iskolarendszer miatt ez sántító hasonlat, de a lényeg benne van.