persze hogy lehet kritizálni a kritikusokat ubikám, (sőt kéne is, mert az utóbbi években elég sokan képzelik magukat kritikusnak, zenei fronton, közben pedig), de innentől kezdve megint a szubjektivitás dönt, hogy neked mint olvasónak melyik ember stílusa/ízlése tetszik jobban: az álobjektív, udvariaskodó, kerülgetem-a-forró-kását típus, vagy a bevállaltan szubjektív, odamondogató, de vicces paraszt. nekem momentán az utóbbi.

meg persze minden szentnek maga felé hajlik a keze alapon: mindenki szokott bizonyos zenekarokat porba-sárba fikázni egymás között, és ezek kapcsán nagyon jókat szokott vigyorogni egy hasonló hangvételű kritikán, hogy lám-lám, mennyire a saját gondolatmeneteden evezget a cikkíró, ugyanakkor ha te kapsz vissza egy ilyet, az meg nyilván nem esik jól. én is a szívemre venném, nyilván, de ez kurvára kettős mérce nem?

én egyébként azt a kompromisszumot szoktam kötni, hogy magyar zenekarok esetében igyekszem olyanról írni, ami tetszik, így nincs olyan, hogy akármilyen szofisztikáltan fogalmazok, (ami amúgy sem kenyerem) akaratlanul megbántom az adott bandában játszó valamelyik haveromat. bár szerencsére nagy átlagban jó zenekarokban játszanak a cimboráim, kivéve azt a black metálos gitárhősködő faszfejet, meg azt a három vidéki suttyó grunge-arcot.