"bárki bármit írhat, mondhat egy felelősségteljes munkakörben.Az pedig elég undorító."
hát pedig ez van. ezt kell szeretni. ezt nem tudod kikerülni. ráadásul itt felhoztad, hogy a cikkíró legyen azzal tisztában, hogy itthon mik a lehetősgek. na ezért tart itthon maga a zenei újságírás ott ahol. lényegében zenei újságíró sincs itthon. mivel sokáig az ment (sőt még most is ez megy), hogy ez meg az a lemez itthoni mércével mérve jó (pedig lényegében egy rakás szar volt). nem, igenis csak és kizárólag magát a zenét, a hangzást, a kiállást, a komplett produkciót kell nézni. semmi mást. nem kell oknyomozást folytatni, hol is élnek az adott zenészek. csak és kizárólag a letett anyagot kell nézni. és szubjektíven. objektív kritika nincs, illetve ami már nagyon obvjektív, az unalmas szar. az olvasónak kell megtalálnia azt az újságírót, akinek az értékrendjével azonosulni tud. ha egyáltalán kell az ilyen.
a planet z-ben annak idején leszóltuk a legutóbbi insane hangzását, na kaptunk is rendesen a stúdió emberétől (gondolom pont nem ezt vártad, hogy egy annak idején még bőven bprnr-es zenekart, ami a bakeryben készítette a lemezét le mertünk szólni) pedig de, mindig őszintén elmondjuk a véleményünket a lemezekről. ezt tettem mindig amúgy az angertea-ről is. (mellesleg ez is nagyon jól mutatja, hogy mi a helyzet: ha folyamatosan ott lennétek az orrom előtt, akkor simán beleraktalak volna a mostani számba benneteket, de mivel sok más csapat jobban szem előtt volt, így eszembe sem jutottatok) (és azt is megjegyezem, hogy egy darab bprnr-es csapat sincs a jelenlegi számban, illetve kritikát írtunk az egyikről.)
mellesleg tényleg tiszteletreméltó, hogy anélkül, hogy úgymond "eladtátok" volna magatokat, mondjuk egy turnéra, akármire, ilyen messzire jutottatok, viszonylag ismertek vagytok. kérdés, ez mennyire elég. egyáltalán mi a célotok az egésszel. a legtöbb ilyen felfogású zenekar idővel földbeáll, és marad a szép emlék, hogy "bezzeg az xyz csapat mekkora meglakuvásmentes volt". ja, igen, az volt, azóta csak síránkozó exzenész lett az összes, hogy "pedig mi milyen fasza zenét játszottunk, ez is meg ez is azt írta". vagy ha nem áll földbe, akkor évtizedek óta ugyanannak az 50 embernek játszik. azon meg nem kell csodálkozni, hogy nem hívnak fesztiválokra. ha nem vagy ott a tűzközelben, akkor nem is fognak. és ehhez nem pénz kell. ehhez az kell, hogy akard csinálni, és ne csak annyi legyen, hogy nesztek itt van (az egyébként elég fasza) lemezünk, akkor várjuk az ajánlatokat.
ha tetszik, ha nem, ez a kurva zeneipar a pénzről szól. ha hajlandó vagy pénzt ölni bele, hajlandó vagy befizetni egy ismert zenekar elé (ami mellesleg teljesen természetes, hiszen hogyan várnád el egy népszerű csapattól, hogy estéről estére használd a cuccaikat, az ő infrastruktúrájukat, hangosításukat, fényüket, KÖZÖNSÉGÜKET stb.), akkor nem fogsz jutni sehová. azok az idők már elmúltak, hogy jön egy zenekar, aztán meglátja őket egy menedzser, és befutnak. ezermilló csapat van, akik ezt szeretnék, csak vannak, akik pofátlanul kavarják magukat feljebb, mert minél több emberhez akarnak szólni. persze ha elég az az 50 ember, az is érthető. lehet büszkének lenni, arra, hogy nem "adtátok el magatokat". viszont akkor sírni sem szabad, hogy nem kerültök előrébb.
mellesleg, mint már mondtam, én nagyon szívesen kifejtem a lángoló gitárokon (meg a következő planet z-ben) a véleményemet, de csak azt tudom ígérni, hogy őszinte, és szubjetív lesz. és mindezt csak azért, mert kurva szimpatikus a zenekar hosszállása (bennem is él ez az idealista kép, de csak az álmomban), még ha a fenti véleményemet keményen tartom is. ráaádsul még mindig úgy vagyok vele, hogy ennek a zenének tetszenie kell nekem, csak eddig még nem nagyon ment.
