Mondjuk a táskamegtaláló olaszok rendőrséghez fordulása (becsületes megtalálóként) és O. első számú barátnőjének az eltűnés bejelentése késlekedése okaként simán mindenki elfogadni látszik, hogy a hajnalig tartó dorbézolást alaposan ki kellett aludniuk (csontrészegnek szabad lenniük), utána még néhány órát tökölni a táska tartalma, mobiltelefonon lévő adatok bogarászása, tanakodás a "mit tegyünk?" nagy kérdésén (lekiállapot számbavétele náluk nem játszik, igaz, másnaposak voltak, bocs), a magánnyomozás-beindítás (szállásadók felkeresése, szülők felhívása) mind-mind előbbrevalóságának feltétel nélküli elfogadása normális, amikor is amennyiben az eltűnés valódi, és akár rendkívüli halálesetbe torkollhatott, az így elvesztegetett 12-24 óra a legértékesebb idő volt ebben az esetben. És államigazgatási eljárás ide, nyomi megfélemlített nyomozók oda, ezt az első napot így vesztegették el.

(blökinek megfogadtam, hogy nem válaszolok, amíg indok nélkül és sértő módon személyeskedik, ezért írtam ilyen hülye módon ezt a hsz-t -- gondolom, most majd jól megkapom, ami jár...)